Tegnap megint szalagavatón voltam. Előre bocsátom, hogy nagyon utálom a szalagavatókat. A ballagásokat még jobban. Órákat várunk, bávatagon figyelünk egy zsák idegen kamaszt, hogy 1 percre lássuk azt az egyet (jó, néha 2-3-at), akiért elmentünk. Aki tényleg érdekel. De mivel az az egy (ez esetben csak annyi) valóban érdekel, szájhúzogatás nélkül elmegyek minden ilyen szörnyűségre, ha öcséim/húgaim igénylik a társaságomat.

Tehát ott tartottunk: szalagavatón voltam. Mivel tudtam, hogy az illetékesnek ez valóban fontos, ahogy közeledett, nekem is egyre inkább fontosabb lett. Már érdekelt minden: milyen lesz a ruhája, a haja, a sminkje... 

Előre bocsátom (ismét): szerintem egy 18 éves ember NEM FELNŐTT. Akkor sem, ha azt hiszi. Akkor sem, ha a mellére tűzik a szalagot. Sőt, akkor sem, ha leérettségizett, és nagyon felnőttnek érzi magát. Ennek ellenére, amikor megérkeztünk, meglepődtem....

Kis kitekintés: nem is tudom pontosan, mikor, talán 3 éve volt, hogy Mogyeee lehozott három kajla kamasz kislányt cserkészetre. Egyikük egy tűzről pattant, nagyszájú kis boszorkány volt, másikuk igazi keresztény jókislány, akinek hónapokig alig hallottuk a hangját. A harmadik szintén egyéniség: kicsi, mosolygó, csendes, aki felnőttként gondolkodott, felnőttként viselkedett, a felnőttek felelősségérzetével rendelkezett, miközben 100%-ig gyerek tudott maradni. Hogy ezt hogy csinálta? Máig sem tudom. No, erről a harmadikról szól a bejegyzés. Nevezzük M-nak, mert ez a neve...

Szóval, ott tartottam, hogy megérkeztünk. M. repült, megölelt, ahogy szokott. És ez bizony NEM AZ A GYEREK VOLT, AKIT ISMERTEM. Egy fiatal nőt láttam magam előtt.

Mivel egy csomó, számomra unalmas rész van a szalagavatón, végigfutott előttem M. általam is ismert élete. Hiszen nem most nőtt fel! Hogy nem vettem észre? Bár, talán észrevettem én, hiszen sosem kezeltem gyereknek. De valahogy mégis így élt a szememben. Kis idézet a Rómeó és Júlia musicalből:

"Láttam őt, ahogy egyre nőtt, és most a legszebb lány, ki él, és köztünk jár." 

Mindene megvan, ami a "jónőséghez" kell: helyes arc, gyönyörű szemek és haj, jó alak, és jó ízlés a csinos öltözködéshez. És mellé még a szemérem is ott van a szemében, ami sajnos a legtöbb lányból már hiányzik, és amitől minden fiú megnézi (bár szegény fiúk nem tudják, hogy pont az a kisugárzás, ami miatt utána fordulnak, akadályozza meg, hogy bármit elérjenek nála).

Aztán jött a tánc, amire hónapokig készült. Néztem őt, és kicsit megnyugodtam, hiszen látatm: a csibészség, a játékosság megmaradt. Ismét egy idézet (most a Zsoldos című könyvből): 

"Ő volt a legszebb, legélettelibb lány a pályán, de a szemében csak gyerek volt, és jó barát."