Csak azért is!

Ez a blog a mezeinewsee.blog.hu folytatása. Kevésbé lesz szalonképes, keményebben fogalmazom meg benne a véleményemet, kritikámat. Számítok Rátok, hogy ha túlzásokba esem, akkor figyelmeztettek a keresztény mértékletességre! Mindenkit kérek, a kommentekben se szerepeljenek nevek (csak dicsérő hangnemben)! A kezdőbetű tökéletesen alkalmas az azonosításra, azt használjuk.

Friss topikok

  • odamondogato: Tamás = tömős (2015.05.16. 11:06) Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!
  • Xinaf: @mezeinewsee: - Nős püspök is volt. A diakónuságot sokan a papság előszobájaként élik meg. Gondol... (2015.04.14. 20:52) Női papság?
  • mezeinewsee: @Kitalátor (másként) gondolkodó: lehet, hogy régen hallottam, és benne volt a tudatalattimban :). (2014.09.02. 19:23) Az Egyház, mint hajó
  • ireftoht: Alapvetően elhibázott az életmódod és az életszemlélted! A nagyvárosi lét minden jellegzetes víru... (2014.07.11. 10:57) Rövid összefoglaló
  • huKKK: @mezeinewsee: Jól mondod. Szerintem is tudja. Parancsolatként mondta. Arra, gondolok, hogy a jel... (2014.03.28. 15:29) A keresztény műmosoly

Hogyan állunk a Liturgiához?

2010.12.03. 19:50 mezeinewsee

 

Ismerőseim körében (mármint azok körében, akik kereszténynek vallják magukat) háromféle liturgikus magatartást vettem észre.

A közönyös

(akinek tök mindegy)

Ha nem pap: a fő szempontja, hogy a Liturgia rövid legyen, és legyen jó a prédikáció. Jobban szeret otthon vagy a haverjaival imádkozni, templomba azért jár, mert "kötelező" (vagy azért sem). Ha valami fontos dolga van, akkor simán kihagyja a Liturgiát, a többi szertartásra alapból el sem megy. Ha ünnep van, az első kérdése, hogy kötelező-e, ha nem, akkor úgyis mindegy, ha igen, akkor sajnos nem ér rá.

Ha pap: gyorsan "lemisézik". Ha rászorítják, akkor követi az előírásokat, de ha teheti, akkor rövidít, egyszerűsít. Nem pogányságból, csak ő maga is unja az egészet, és nem akarja, hogy a nép elmaradjon azért, mert unatkozik. Persze mindezek ellenére lehet nagyon jófej, pasztorálhat, gyóntathat igen jól. Gyakran van tudományos fokozata, általános jellemzője a civil ruha vagy papi civil (a szertartásokon is), reverendát önként sosem hord.

Az érdeklődő

(szereti a szertartásokat, de nem ismeri őket igazán)

Ha nem pap: vonzzák a szép énekek, a mélység, csak ne legyen a szertartás túl hosszú. Hajlandó 1-2 dolognak utána nézni, van énekeskönyve, Gogolt is olvasta. "Igen, végezzük el méltó módon a szertartásokat, de tudni kell a határt, nem szabad túlzásokba esni"-gondolja. Képes és hajlandó alkalmazkodni: a félnótás Liturgiát is szereti, az énekest is (ha jó a pap és a kántor). Nagyhéten elmegy a szertartásokra, esetleg nagyböjtben az Előszenteltek Liturgiájára is (ha éppen ráér). A vecsernye állandó részeit is ismeri, és lelkigyakorlaton szívesen ismerkedik a többi szertartással is, de azért nem szeretné, ha rendszert csinálnának belőlük (mert az már túlzás). Nagyon büszke görög katolikusságára, de fél az "ortodox veszélytől".

Ha pap: igyekszik szépen, méltón végezni a szertartásokat. Mindegy, hogy sustyorgós, félnótás vagy énekes Liturgia, ő a szívét-lelkét adja. A többi kötelező szertartást is elvégzi, de ha egyszer-egyszer nincs beosztva szombaton vecsernyére, akkor boldogan megy helyette bulizni. Túlzásokba nem esik, imaórát, esti zsolozsmát, éjféli istentiszteletet, ne adj' Isten Előábrázoló istentiszteletet sosem végez. A Liturgián 15-20 percet beszél, hiszen a tanítás a legfontosabb számára. A szertartásokra reverendát vesz, egyébként viszont papi civilben vagy civil ruhában jár, mert nem kell felvágni azzal, hogy ő pap. Gyakran jó gyóntató, mély lelki ember.

Az "ortodox"

(élete a szertartás)

Ha nem pap: nagyon szereti a szertartásokat. Vecsernye, utrenye, imaórák... mindegy neki, a zsolozsmáskönyvvel és még 3-4 szertartást magyarázó könyvvel és a Filokáliából készült kivonatokkal rohangál mindenfelé, mindent ért, mindent tud. Hajlamos váltogatni a templomokat: oda megy, ahol a legszebb a  szertartás (ahelyett, hogy szebbé tenné a szertartást ott, ahol van). Sajnos gyakran külsőségekhez fordul: rengeteg meghajlás, keresztvetés közösségben (de ha egyedül van, akkor nem). Ha ezeket a veszélyeket el tudja kerülni, akkor van esélye arra, hogy mély lelki emberré alakuljon: az atyák tanításai,  azaktív szentségi élet, a szertartások segítik ebben. Ennek a típusnak kötelező a lelkivezető, hogy megóvja a szélsőségektől.

Ha pap: élete a Liturgia. A sustyorgóst és a félnótást nem ismeri, sosem "misézik" (ezt kikéri magának), ő Szent Liturgiát végez. Ismeri és szereti az összes szertartást, 40 fokos lázzal is lemegy vecsernyére, beteg, ha ki kell hagyjon egy tömjénezést vagy imát. Reverendát hord mindenhová, ahová csak lehet, áldást ad. mindenkinek, aki hajlandó elfogadni. Minden mozdulatából sugárzik, hogy ő Isten embere (persze ezért még lehet igen idétlen vagy akár hülye is, de a hülyülést egy szempillantás alatt félreteszi, ha kell). Konkrét veszély nála, hogy hajlamos "elit-tudatúvá" válni: én tudom a tutit, mindenki más hülye. Viszont előnye, hogy mivel igen komolyan veszi a szertartásokat, általában igazi lelki ember, jó lelkivezető, gyóntató. A lelkivezetés nála is elengedhetetlen.

A szerelmes 

(ilyet csak egyet ismerek)

Majdnem teljesen megegyezik az ortodox-szal. De mivel szerelmes, konkrét, személyes bántásnak éli meg, ha valaki nem szereti szerelmének tárgyát (ami ez esetben a Liturgia). Fáj neki a dolog, hiszen neki minden gondolata, minden rezdülése a szertartásokról szól, ezt a (nagyon mély) kapcsolatot igyekszik mindig megerősíteni, és ha valaki nem így gondolkodik, az teljesen érthetetlen számára. Ha egy pap kissé lazán kezel valamilyen szertartást, akkor teljesen kiakad, képtelen megérteni, mi motiválhatta. Konkrét veszély nála, hogy a szertartások védelmében képes megítélni másokat. Viszont nagy előnye, hogy "lángolása" kívülről is látszik, és könnyen felkelti mások érdeklődését. Ha valaki többször találkozik vele, nagyon gyakran megfertőződik az ortodoxiával.

A lényeg: mindannyian mások vagyunk. Hogy is mondta Szent Pál a Korintusi levélben?

 12A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. 13Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. 14Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. 15Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. 16Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. 17Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? 18Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. 19Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így azonban sok a tag, de a test csak egy. 21A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem."

Közönyösre, ortodoxra, érdeklődőre és szerelmesre is szükség van az Egyházban. Mindenki mást dob be a "közös kalapba", de az eredmény, amit Krisztus készít belőle így, együtt lesz tökéletes.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://anticenzor.blog.hu/api/trackback/id/tr182491322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.