Eljött Krisztus urunk test szerinti születésének az ünnepe. A szentgyónást nem végeztem el (ezt most nem részletezem), innentől gondolhatjátok a lelkesedést és a hangulatot. Azért segített, hogy 23-án este felhívott R. atya, és tanácsokat adott, hogyan lehet áldozás nélkül túlélni a karácsonyt, és hogy nézzek a nem részletezett előzmények után L. szemébe. Ha ez a hívás nem lett volna... inkább bele sem gondolok.
Összességében szép volt az ünnep. Otthon nagyon jó volt most, mindenki igyekezett normális maradni, senki nem hisztizett vagy depizett. Természetesen B-ra mentünk az esti nagy zsolozsmára és Szent Liturgiára, úgy gondoltam, ez lesz a nap megkoronázása.
A zsolozsma meglepett. Karácsony éjjelén hozzá voltam szokva, hogy csak a tartalomjegyzékét énekeljük el, azt is sietve. Hát most nem. L. szépen, normálisan elvégezte a teljes szertartást. Manasszes király imájánál majdnem megtértem, az nagyon ütős! Ha tehettem volna, fülön csípem a gyóntatómat, és elvégzem végre a gyónást, amivel olyan régóta szenvedek. Tudom, hogy sikerült volna, hiszen az egész imádság megtérésre irányít (tényleg, megkérem majd L.-t, hogy olvassa ezt fel gyónás előtt/közben... így nem lesz gond. Megkérdezheted, miért nem én olvasom majd el? De ne kérdezd meg, magánügy... ő azért a gyóntatóm, hogy megértse az ilyesmit).
A Velünk az Isten így, rendesen, előversekkel, keresztény pappal, aki komolyan veszi az imádság szavait, még egy pogányt is megtérítene... ahogy egy barátom mondaná: úgy éreztem, összepisilem magam a gyönyörűségtől.
De nehogy már a mennyben érezzük magunkat, jött a Szent Liturgia. Azazhogy jött volna, de helyette csak egy gyors lemisézést láthattunk (ne aggódjatok, kedves olvasók, L. barátom ebben nem volt benne, ő gyóntatott. Örültem neki, mert ha ezen részt vesz, abba belehal). Két pap végezte (kilétüket fedje jótékony homály), egymással és a kántorral versenyezve. A leggagyibb R.-i misékkel ért fel, csak nem volt kihagyva az ekténiák fele, és nem volt félnótás. De pl. mi a ...-ért nem lehet három antifonát énekelni egy ünnepi Szent Liturgián? Vagy az Akik Krisztusban-t úgy, ahogy kéne, Dicsőséggel? Hová a francba sietünk? Most komolyan, ha L.-t elhelyezik, akkor ez lesz? Ez a jövő B-n is? Mert akkor tényleg bekéredzkedek inkább ortodox testvéreinkhez.
A prédikáció volt a csúcs. Idős, baromi tapasztalt (ezt hangoztató) pap bácsitól megtudtuk, hogy a kántáló énekek és a pásztorjáték emelik fel a lelket Istenhez, ő már volt Betlehemben, ahol egy gyerekkórus nagyon szépen énekelt (igazán örülök, de miért volt számunkra fontos ez az információ?), a vecsernyéből és az utrenyéből hiányzik valami, ezért bár jók, de nem elegek a léleknek (persze, helyette inkább pásztorjáték vagy kántálás), és hogy Krisztus megszületett (ez teljesen új volt, azt hittem, a fenyőfát ünnepeljük). Igen hasznos volt, most jól közelebb kerültem Istenhez. Azért volt egy előnye a beszédnek: nem volt hosszú.
A végén megköszönte a parókus a szolgálatot. Folyamatosan hangsúlyozta, milyen szép ez a mise, hasonuljon ehhez a lelkiségünk (nem fog), és elmondott egy über gagyi verset. Miroválás nuku, minek is?
Ritkán érzem azt, hogy haza kéne menni szertartás közben, de most nagyon kikívánkoztam... De utána a sekrestyében jó társaságban üldögéltünk (x., egy haverunk, L. és én), ökörködtünk egy kicsit (persze, nem tudtam tiszta lelkiismerettel L. szemébe nézni, de megoldottam feltűnés nélkül a feszengést. Tudom, hogy ez gyónásig így lesz, tehát már annyira nem zavar, tudom kezelni), a srácok boroztak, sztorizgattak. L. segített, hogy a X. által elhívott haver srác a béna mise ellenére találkozzon a keleti lelkiséggel, így végülis jól sült el a dolog.
Ennek ellenére komolyan eszembe jutott, hogy jövőre karácsony éjjel haza kell menni szertartásra. Ennél sokkal jobba Liturgia, és a Nagyember legalább tutira értelmeseket mond. De a zsolozsma... azt nem szívesen hagynám ki. Persze közel sem biztos, hogy ez lesz a felállás jövő ilyenkor. Az sem biztos, hogy élünk még akkor. Tehát legyen elég a mának a maga baja.
Amikor saját egyházközségem búcsújáról írtam, azzal zártam: EZT ÍGY NEM SZABAD! Most megerősödött bennem ez az érzés. Gyerekek, a mai mise komédia, bohóckodás volt.
EZT ÍGY NEM SZABAD!