Megint nagyon nehéz időszakon vagyok túl. Ennek ellenére azt mondom: Istennek legyen hála! Szükséges volt, hogy szembenézzek önmagammal, gyengeségeimmel, bénaságaimmal. És nagyot bizonyíthatott egy barátom :). Erről ennyit.
Ismeritek a 7. hangú hétköznapi előverses sztihirákat? Mindent elmondanak arról, hogyan érez a keresztény ember nagyböjtben.
Mint a tékozló fiú jöttem hozzád, kegyelmes, és leborulván előtted, kérlek: fogadj be engem, Istenem, mint szolgáid egyikét, és könyörülj rajtam, ó, emberszerető!
Mint aki a gonosztevők közé jutott és megsebesült, úgy estem el én is a sok bűn terhe alatt, és lelkem meg van sebesülve. Hová meneküljek én, bűnös ember? Csak egyedül hozzád, lelkünk kegyes orvosa. Áraszd reám, Isten, a te nagy kegyelmedet!
Holnap Krétai Szent András bűnbánati kánonját imádkozzuk. Aki teheti, vegyen részt ezen a szertartáson! Böjtölni bűnbánat nélkül nem lehet, és a bűnbánatban nagy segítségünkre van ez a liturgia.