Csak azért is!

Ez a blog a mezeinewsee.blog.hu folytatása. Kevésbé lesz szalonképes, keményebben fogalmazom meg benne a véleményemet, kritikámat. Számítok Rátok, hogy ha túlzásokba esem, akkor figyelmeztettek a keresztény mértékletességre! Mindenkit kérek, a kommentekben se szerepeljenek nevek (csak dicsérő hangnemben)! A kezdőbetű tökéletesen alkalmas az azonosításra, azt használjuk.

Friss topikok

  • odamondogato: Tamás = tömős (2015.05.16. 11:06) Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!
  • Xinaf: @mezeinewsee: - Nős püspök is volt. A diakónuságot sokan a papság előszobájaként élik meg. Gondol... (2015.04.14. 20:52) Női papság?
  • mezeinewsee: @Kitalátor (másként) gondolkodó: lehet, hogy régen hallottam, és benne volt a tudatalattimban :). (2014.09.02. 19:23) Az Egyház, mint hajó
  • ireftoht: Alapvetően elhibázott az életmódod és az életszemlélted! A nagyvárosi lét minden jellegzetes víru... (2014.07.11. 10:57) Rövid összefoglaló
  • huKKK: @mezeinewsee: Jól mondod. Szerintem is tudja. Parancsolatként mondta. Arra, gondolok, hogy a jel... (2014.03.28. 15:29) A keresztény műmosoly

Egyszer véget ér...

2011.04.11. 20:36 mezeinewsee

Ma este egyszer csak rámzuhant a tudat, hogy a barátaim hamarosan el fognak menni. Hónapok óta tudom, de valahogy a szívem mélyén eddig nem tudatosodott. Persze, szomorú voltam miatta, de ennek ellenére úgy érzem, nagyon ügyesen elzártam magamban, valahogy úgy éreztem, hogy a költözés és a távolság ellenére minden marad a régiben.

Ma egy apróság hozta elő a veszteség-érzést: nagyböjti vecsernyére akartam menni, de nem tudtam, mert egy idióta kisfőnök elhúzta az időmet. 5 óra helyett 3/4 6-kor tudtam indulni, negyed óra alatt semmiképpen nem érek el a templomba, így kénytelen voltam egyedül elénekelni a szertartást. Eddig nincs is semmi baj. De így nem találkoztam velük. És már soha többet nem leszek olyan nagyböjti vecsernyén, amit L. tart. Lehet, hogy sok szebben, méltóságteljesebben leszek (bár nem hiszem), de olyanon többet soha. És K. nem fog mellettem ülni a templomban... és ettől minden egészen más lesz.

Gyerekes, és keresztényhez nem méltó dolog ilyen apróságon sírni. Ha valakinek a barátja pap vagy papné, annak tudnia kell, hogy nincsenek örök életre szóló szolgálati helyek. Az adott percnek kell örülni, hiszen a püspök szava hamar 150-200 km-re viheti a másikat. És nem csak a papot köti az engedelmesség, nekem is el kell tudnom fogadni a döntést.

Én voltam olyan amatőr, hogy ezt nem tudtam, azaz nem voltam hajlandó tudomásul venni. Tudjátok, hogy nagyon nehezen barátkozom. Annak, hogy a "semmiből" előtoppant K., annyira örültem, hogy eszembe sem jutott: "önvédelemből" nem lenne szabad engednem, hogy teljesen közel kerüljön hozzám. L.-t meg pláne nem! Hiszen elhatároztam: papban soha, de soha többé nem bízom meg annyira, hogy barátomnak nevezzem. Erre meg ahelyett, hogy meghagytam volna a megbecsült "jó haver, barátnőm férje, gyóntató" tisztségben, barátommá, pótöcsémmé léptettem elő.

Most, 1-2 hónappal a tényleges búcsú előtt tört rám az igazi, mély szomorúság. Természetesen nem fogom ezután sem kimutatni... Én is tudom: egyszer minden véget ér. Erről szól a dal is, fogadjátok szeretettel.

(

(Persze, minden véget ér, nem a Mennyben vagyunk. De ennek ellenére bármit megadnék azért, hogy még egyszer L. nagyböjti vecsernyéjén részt vehessek úgy, hogy K. ott ül mellettem...)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anticenzor.blog.hu/api/trackback/id/tr912818517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.