Tudom, kicsit furcsa a kép, de elég sok mindent kifejez, amit érzek. Nincsenek keményebb mondatok ezeknél:

Ha bármit eltitkolnál, csak bűneidet tetéznéd. Vigyázz hát, gyógyító helyre jöttél, nehogy gyógyulatlanul távozzál!

Pár hete, ha egyedül maradok, éjjel-nappal ezt hallom a fejemben (tudom, "a hangok!!!"). Meg is határozza a napjaimat. Sajnos nem úgy, hogy akkor elmegyek arra a bizonyos "gyógyító helyre" (bár én megpróbáltam... már háromszor! Csak ott életben is meghallottam a fenti szavakat, és azonnal lefagytam tőlük. Úgy éreztem, az történt, mint amit a képen láttok), hanem félek. Napról napra jobban félek, és gyűlik bennem az ebből fakadó agresszió és a harag. Ez a félelem lassan már a hétköznapok feladataiban is akadályoz. Abban meg pláne, hogy ezt az "eltitkolást" megszüntessem.

Adjatok tanácsot: mi a szöszt csináljak?