Csak azért is!

Ez a blog a mezeinewsee.blog.hu folytatása. Kevésbé lesz szalonképes, keményebben fogalmazom meg benne a véleményemet, kritikámat. Számítok Rátok, hogy ha túlzásokba esem, akkor figyelmeztettek a keresztény mértékletességre! Mindenkit kérek, a kommentekben se szerepeljenek nevek (csak dicsérő hangnemben)! A kezdőbetű tökéletesen alkalmas az azonosításra, azt használjuk.

Friss topikok

  • odamondogato: Tamás = tömős (2015.05.16. 11:06) Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!
  • Xinaf: @mezeinewsee: - Nős püspök is volt. A diakónuságot sokan a papság előszobájaként élik meg. Gondol... (2015.04.14. 20:52) Női papság?
  • mezeinewsee: @Kitalátor (másként) gondolkodó: lehet, hogy régen hallottam, és benne volt a tudatalattimban :). (2014.09.02. 19:23) Az Egyház, mint hajó
  • ireftoht: Alapvetően elhibázott az életmódod és az életszemlélted! A nagyvárosi lét minden jellegzetes víru... (2014.07.11. 10:57) Rövid összefoglaló
  • huKKK: @mezeinewsee: Jól mondod. Szerintem is tudja. Parancsolatként mondta. Arra, gondolok, hogy a jel... (2014.03.28. 15:29) A keresztény műmosoly

Jöjj, Szentlélek Úristen!

2012.06.03. 17:12 mezeinewsee

Ma bérmáláson voltam, hozzám tartozó lányok részesültek ebben a szentségben (szám szerint hárman). Komolyan felkészültek, a szükséges mértékben (kicsit azon is túl talán) izgultak is, tehát minden rendben volt. És az ünnep alkalmat adott arra, hogy én is végiggondoljam: mit is jelent a Szentlélek a mi életünkben.

Nagyon szerencsések vagyunk mi, keleti keresztények! Amikor a missziós parancsot megkapjuk ("Menjetek,tegyetek tanítványommá minden népet") a keresztségben, akkor megkapjuk egyből a Szentlelket is, aki az erőt adja mindehhez. Értem én a "keresztény nagykorúság szentségének" lényegét, és azt is belátom: jó, ha tudatosul az ifjúban a felnőtt élet küszöbén, hogy mi is a küldetése. De mégis örülök, hogy nálunk egy gyermek úgy nő fel, hogy benne él a Lélek.

Keresztség után, vagy 16 évesen bérmálkoztunk is, a szentség vételére készülve, vagy később, de végig kell gondolnunk, mit is kapunk ekkor az Úrtól. Nézzük hát meg, Egyházunk hagyománya miket tekint elsősorban (!!! persze más is van!) a Szentlélek ajándékainak. Vigyázzunk, összefüggenek!

  1. Bölcsesség: tudom, mikor mit kell mondani, hogyan kell viselkedni. A Mária evangéliuma rockoperában énekli József: "Tudnunk kell szeretni azt, ami van, s elég, ha érti az Isten." Ez a ráhagyatkozás az igazi bölcsesség. Ne tévesszük össze a következővel:
  2. Értelem: magyarul az okosság. Értem, felfogom a dolgokat, tudom, mi miért történik. Tudok reagálni a világ történéseire, átlátom az eseményeket. Ez szükséges, hogy jöhessen a:
  3. Jótanács: más életét is átlátom, így tudom, mit mondjak neki, ha segítségre szorul. És még fontosabb: tudom, mikor ne mondjak semmit!!! Bizony, legtöbbször (igen, legtöbbször!) többet segítünk, ha csöndben vagyunk, és meghallgatjuk a másikat, mintha tanácsot adunk. De ez nehéz, ehhez kell a:
  4. Lelki erősség: bármi történik, nem roppanok össze. Bírom, ha elhanyagolnak, ha nem értem Istent és az embereket. Elviselem, ha kell, a magányt és a lelki fájdalmakat is. És azt is, ha nm kérik a tanácsaimat, vagy nem fogadják meg azokat.
  5. Tudomány: a világot, Isten dolgait meg kell ismerni! De igaz ismeretet csak az Úr tud adni. Nem véletlenül nincs ateista tudós!
  6. Jámborság: Istenben való élet. Nem mafla ájtatoskodás! Arany János a tehénről mondja: "Csöndesen kérődzik, igen jámbor fajta...". Mi ne marhák kell legyünk! A Lélek segít, hogy elfogadjuk Isten akaratát lázadozás, hőbörgés nélkül. Ehhez elengedhetetlen az:
  7. Istenfélelem: vigyázz, nem félelem Istentől! Csak nem Jézus-haver szemlélet. Isten nem ember. Felfoghatatlan és megérinthetetlen. Imádjuk (Őt, és nem a Tibi csokit!), és tudjuk: sosem lehetünk rá méltók. Nem vitapartner, nem pajtás, hanem az értelmünkkel, érzéseinkkel fel nem fogható (csúnya idegen szóval transzcendentális) valóság.

Ezek a Szentlélek ajándékai. Furcsa belegondolni, hogy ezeket mind megkaptuk a bérmálásban. Pedig megkaptuk, akár érezzük, akár nem! Menjünk tehát, éljük keresztény életünket, ezzel Krisztust víve a világba, hiszen az erőt megkaptuk rá!

És ne felejtsünk el imádkozni Ancsiért, Ágiért és Mariannért, akik ma részesültek a Szentlélek ajándékaiban!

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anticenzor.blog.hu/api/trackback/id/tr224563015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Xinaf · http://xinaf.blog.hu/ 2012.06.03. 21:16:42

"És még fontosabb: tudom, mikor ne mondjak semmit!!! Bizony, legtöbbször (igen, legtöbbször!) többet segítünk, ha csöndben vagyunk, és meghallgatjuk a másikat, mintha tanácsot adunk"
Nem értek egyet!
Mármint, az írással egyetértek, de ezzel nem. Egészen pontosan a legtöbbször résszel.

Ha nővel beszélgetünk, akkor igen, ott az kell legtöbbször, hogy hallgassuk meg. Hiszen ezért mondja. Ha tanács kell neki, akkor majd kéri. De ha férfival beszélgetsz, ott azért sírja el a gondjai (legalábbis én ezt tapasztaltam másoknál és magamon is), mert kíváncsi a véleményedre, és ha van tanácsod, arra.

mezeinewsee 2012.06.06. 20:34:14

@Xinaf: én kitartok a véleményem mellett :). Szerintem férfi és nő egyaránt kéri a tanácsot, ha szüksége van rá. Ha csak elmondja, mi a baja (és főleg, ha el sem mondja, csak tudom, látom), és én okosságokat mondok, azt nagyon sokan érzik ám "beleszólásnak"! Jó, mondhatod, hogy miért mondja el, ha nem érdekli a véleményem? Mert szeretne róla beszélni, szeretne megkönnyebbülni.
Legkönnyebben úgy lehet felismerni, hogy kéretlenül tépem a szám, ha a másik (persze öntudatlanul)beveti az "igen, de..." stratégiát. (Ha valaki nem ismerné: felvázol egy helyzetet, én megoldást mondok. Válasza: igen, de... és elmondja, miért nem lehet. A másodikra ugyanígy. És bármeddig... hiszen most nem is megoldást keres.)

Xinaf · http://xinaf.blog.hu/ 2012.06.06. 22:20:20

@mezeinewsee:
A véleményed szent. Viszont én is magamból indulok ki. Konkrétan egyetlen példát sem tudok mondani az életemből, mikor úgy mondtam el valami engem bántót vagy foglalkoztatót, hogy nem akartam tanácsot vagy véleményt hallani.
Az lehet, hogy kiakadtam rajta, és nagyon nem tetszett, nem azt kaptam amit vártam, amit hallani akartam, de hogy "csak úgy" beszéljek, olyat szerintem még sosem csináltam.

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2012.06.11. 16:30:26

Már megint eretnek leszek, de a Szentlélek ilyetén korlátolt adományai közé én bizony a vidámságot, a derűt is odasorolom. Bármennyire is komoly dolog, hogy "királlyá, pappá és prófétává" kennek föl minket, "de ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok". A szeretetet pedig vidámság, derű nélkül szerintem nem lehet megélni. Nem biztos, hogy talán legősibb (esti) imánk ortodox fordítása fejezi ki rosszabbul a lényeget: "Derűs világossága"!
A humornál, a testünkben keringő, azt működtető "nedv"-nél nincs komolyabb dolog, csak fel kell fogni. Néha nem merjük, pedig szerintem (kéretik óvatosan megkövezni!) majd' az összes imánk, főleg a sztihiráink simán beleférnek a freudi "vicc" kategóriába. Bizonyára műfaji keret volt, hogy egymással össze nem illő, sőt összeilleszthetetlen képekkel igyekeztek bemutatni az Atya hatalmát és kegyelmét, a Fiú felénk is áradó szeretetét és a Lélek egyedsítő erejét.

Aztán ha már itt vagyok, csak kötekedek egy kicsit. Arról van szó, hogy az "értelem" (a "logosz") még véletlenül sem azonos szerintem az okossággal. Attól teljesen független. Nem a racionalizmus adományát kaptuk meg ugyanis, illetve azt is, de egy másik felvilágosító, fényhozó erőtől. Szakdolgozatom bírálójától azt a kérdést kaptam, hogy miként tudnám az egymással szembefordított értelmet és rációt elmagyarázni. Voltam bátor és nem újradefiniálni próbáltam a fogalmakat, hanem "plagizáltam", és az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédre utalva válaszoltam. Az ő tette ugyanis teljesen irracionális volt, viszont értelmében, cselekedetének értelmességében nem igazán kételkedhetünk. Ezzel szemben a folyók forrásirányának a megváltoztatásától a tőzsdei trükkökig ugyancsak sokáig sorolhatnánk a kétségkívül észszerű, de értelmetlennek bizonyuló tetteket, történelmi és/vagy irodalmi eseményeket.

No de hogy visszatérjünk a szentség kiszolgáltatásához, egy saját gyűjtésű történet:

Székelyföldi latin rítusú testvéreinknél (legalábbis) egykor(?) még külön vizsga is megelőzte a bérmálást (lehet, hogy nálunk is). Történt, hogy az obligát kérdést a maga ájtatos-recitáló hanghordozásával egy őszinte, kicsit butuska, de gyors beszédű székely legénykének tette föl a bérmáló püspök:
- S' miit nyérünk az bérmálás áltaal?
A válasz nem sokáig késett:
- Ki húszast, s' ki karórát!