Nem titok, hogy számomra az év csúcspontja a zsolozsmás tábor. Elég nehéz megfogalmazni, hogy miért. Sajnos, nem vagyok nagy imádkozó, az emberek tömegét meg kifejezetten utálom. Az sem kellemes, hogy át kell utazni a fél országon, hogy odajussak... és mégis.
Ez az idei kicsit más volt, mint az eddigiek. És ez nem mindenben volt jó...
- Jó volt, hogy ott volt a két öcsém. De nem volt jó, hogy sokszor szívesebben voltam velük, mint a templomban.
- Jó volt, hogy nem volt tömeg. De nem volt jó, hogy sok ismerős nem volt ott, akik nélkül nem "igazi" a zsolitábor.
- Jó volt, hogy nem volt felolvasás vagy zenehallgatás a kajánál (tudjátok, én azt nagyon utálom). De nem volt jó, hogy így a beszélgetés könnyen átment a keresztény értelmiség szócséplésévé.
- Jó volt, hogy ott volt Atanáz püspök. De nem volt jó, hogy hiányzott Fülöp (hiába, nem tud bilokálni).
- Jó volt, hogy "megúsztam" a kathizmákat. De nem volt jó, hogy azért, mert ellógtam őket.
- Jó volt, hogy Atanáz kézbe vette az imádságot. De nem volt jó, hogy simán "átírt" 20 éves hagyományokat.
Ezen kívüli benyomások: kisebb szervezési hibák (nem szabad minden szertartást egy papra lőcsölni), mély imádságok, szentéletű atyák, nyugalom, pihenés, jó beszélgetések, találkozás Kitalátorral, nagy beszélgetések.
Összességében: jó volt. Megint elmennék. De az eddigiek azért jobbak voltak.
