Eltelt egy év, és én egyszer sem beszélgettem azzal, aki valaha a legjobb barátom volt. Van erre sok-sok magyarázat. Jó eséllyel többet láttam bele ebbe a barátságba, mint ami volt. Azt hittem: az a 10-15 év, amikor gyakorlatilag felnőttem mellette, az, hogy támogatott az iskolában, szinte családtagként kezelt, kikérte a véleményemet a legszemélyesebb kérdésekben is, tanácsot adott minden helyzetben, velem izgult az államvizsgánál, nála ünnepeltem a diplomaosztót, eltemette nagymamámat... azt hittem, ezek szeretetből fakadnak. Azt hittem, és még most is azt hiszem. Azok nem voltak megjátszott dolgok. A komoly beszélgetések és a hülyéskedések, az egérfogás a Forgó utca kertjében... ez igaz volt. Ez a múltunk.
Megváltozott minden. Egy félreértés, más irányba vezető utak, és rossz tanácsok. Szerencsétlen véletlenek sokasága kell ahhoz, hogy egy komoly barátság tönkre menjen. Én mindig tudtam, hogy nehezen viseli a kritikát, okosabbnak kellett volna lennem. Azt is tudtam, nem könnyen kér bocsánatot. De azt nem sejtettem, hogy megbocsátani még nehezebben tud.
Bennem még ott él a tanítása. Bármi történik, nem felejtem el azt, amit kaptam tőle. A bántásait is rég megbocsátottam már. Harag, sértődöttség rég nincs bennem, csak fájdalom. És aggódás.
Én úgy látom, rossz felé halad. Talán korán jöttek a nagy sikerek, az elismerések. Hogy példaképnek látják sokan, isszák szavát, csodálják tehetségét. Talán elhitte, amiket mondtak... nem tudom. Talán valóban istenné vált? Remélem, nem.
Aki tudja, kiről van szó, az helyettesítse be a nevét a dalba :). És legyen szíves imádkozzon érte pár pillanatot, az én kedvemért :). Aki meg nem tudja, az csak hallgassa meg a dalt. de azért ő is imádkozzon, az Úr tudja, kiért megy.
A kép már kitisztult,
És jól láthatod
Hova visz,
Merre tart ez az út.
Dobd el mítoszát!
Úgy nézd embered,
S látod majd,
Honnan jött,
Mivé lett!
Jézus!
Te hittél Istennek
De azt is elhitted,
Mit rólad hirdetnek,
Mert elszédít a szó!
A jót, amit tettél,
Majd elfújja a szél,
A legendád már fontosabb,
Mint egykor volt a cél!
Hallod Jézus, nekem nem tetszik ez!
Arra kérlek csupán,
Hallgass ma meg!
Emlékezz rá,
Hogy mindig én voltam a jobb kezed!
Egy nap gyűlöl majd, meglásd,
Mind, ki most Messiásnak lát!
Hitvány alak lesz, ki most még szent!
Utunk kezdetét én nem feledtem,
Hogy hittünk akkor egy jobb életben!
Ember voltál, de Isten lettél köztünk végül már.
Ó, s ne hidd, hogy bennem már nem él,
Mindaz, mit tőled kaptam én
Mégis úgy tűnik, hogy messze jársz!
Názáret, e nagy fiad,
Múltjával most birkózhat.
József mellett hol kavart ekkora szart?
Asztalt, ládát, székeket
Készített a jó gyermek,
Nem csinált ő senkinek gondot és bajt!
Hallod Jézus,
Vajon emlékszel még,
Honnan jöttél, és ki állt mögéd?
Nézd az elnyomást,
Érezd a terhet,
Mitől görnyed itt a nép!
Engem rémít a tömeg
Félek, hogy túl messzire megy
És akkor tudhatod, hogy ránk mi vár
Tudod jól
Halál!!! Halál!!!
Hallod Jézus,
Érzem közel a baj,
Lásd az ember csupán élni akar.
Vannak híveid, de mind vakok,
Ne várj itt tőlük semmi jót.
Minden gondjuk már az ég!
Itt csak testben vannak rég!
Lásd az egész végül mivé vált?!
Miért lett rossz, mondd hát!
Ó! Ó! Ó! Ó! Ó!
Jézus mondd el!
Figyelj rám!
Azt kérem, hallgass végig!
Egyszer hallgass meg!
Válaszolj nekem!
Kérlek!
Siessek is Jézus?
Válaszolj nekem, kérlek!
