Csak azért is!

Ez a blog a mezeinewsee.blog.hu folytatása. Kevésbé lesz szalonképes, keményebben fogalmazom meg benne a véleményemet, kritikámat. Számítok Rátok, hogy ha túlzásokba esem, akkor figyelmeztettek a keresztény mértékletességre! Mindenkit kérek, a kommentekben se szerepeljenek nevek (csak dicsérő hangnemben)! A kezdőbetű tökéletesen alkalmas az azonosításra, azt használjuk.

Friss topikok

  • odamondogato: Tamás = tömős (2015.05.16. 11:06) Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!
  • Xinaf: @mezeinewsee: - Nős püspök is volt. A diakónuságot sokan a papság előszobájaként élik meg. Gondol... (2015.04.14. 20:52) Női papság?
  • mezeinewsee: @Kitalátor (másként) gondolkodó: lehet, hogy régen hallottam, és benne volt a tudatalattimban :). (2014.09.02. 19:23) Az Egyház, mint hajó
  • ireftoht: Alapvetően elhibázott az életmódod és az életszemlélted! A nagyvárosi lét minden jellegzetes víru... (2014.07.11. 10:57) Rövid összefoglaló
  • huKKK: @mezeinewsee: Jól mondod. Szerintem is tudja. Parancsolatként mondta. Arra, gondolok, hogy a jel... (2014.03.28. 15:29) A keresztény műmosoly

Rövid összefoglaló

2014.06.30. 19:49 mezeinewsee

Régen írtam blogot. Nem véletlenül. Időm sem volt, kedvem sem sok. De most erőt veszek magamon... nézzük, mi történt newsee-val az elmúlt időkben!

1. Nem a legfontosabb, de kézenfekvő, hogy első helyre teszem: szereztem egy új papírt. Gyógypedagógiai mentortanár (is) lettem. Nem estem hanyatt tőle, egy bánatos tevepata is elvégezte volna ezt a képzést, az államvizsga meg tényleg maga volt a vicc... az elnöknél vizsgáztam, és sokkal többet tudtam nála :).

2. Ez sokkal fontosabb: találtam ismét egy papot, akiben megbízom. Hurrá! Ráadásul a R. terén. Még jobb! De hogy ne örüljek, megtudtam, hogy elhelyezik, heteken belül költözik. Máriapócsra. Tehát a lelki életem visszazuhant az "alapszintre".

3. Igen komolyan elhatároztam, hogy abbahagyom a cserkészetet. Vannak csodálatos vezetőim, akikre nem számíthatok, sajnos, a nehéz helyzetekben éppen dolguk van. Fantasztikus fenntartó, aki a háta közepére sem kívánja a csapatot. És kedves, szeretetre méltó gyerekek, akiknek azonban csak a sokadik dolog az életükben a cserkészet. Ez így együtt sok volt. De egy nagy beszélgetés Laci bácsival megváltoztatta az elhatározásomat. Ugyanis meggyőződésem, hogy nem él már sokáig :(. De amíg él, addig nem hagyom cserben.

Miután úgy döntöttem, mégis csinálom, már jöttek a jobb élmények is: rajportya, kószaportya, tábor... mindegyik nagyon jó volt. Csak bennem van: a hétköznapokban mit tapasztalok majd ebből a lelkesedésből?

4. Az egészségi állapotom eléggé aggaszt. Erről ennyit.

5. Az örökös aggódás... méghozzá úgy, hogy lehetőleg ne terheljem vele agyon az aggódásom tárgyát. Kishúgom érettségije, öcsém munkahelyi problémái, másik öcsém felvételije, szüleim egészsége, a csapat "elbóklászott" tagjai... mind-mind ok az aggodalomra. És legtöbben nem tudjátok, de nálam ez elég komolyan megy :). Talán Isten adománya (akármennyire kellemetlen, ajándéknak veszem), de egy az egyben átérzem a másik félelmét, dühét, fájdalmát. Amikor az öcsémet piszkálják a munkahelyén, érzem a tehetetlen dühöt. Amikor a húgom felel, megdermedek én is a félelemtől (ezért még megverlek, M.! Soha, de soha nem féltem a vizsgáktól, most meg majdnem elájulok, mert te vizsgázol? Hogy is van ez?). Amikor zokog a fájdalomtól cserkészhúgom, fizikailag érzem én is a fájdalmat. Ebben a pillanatban félig Nyíregyházán vagyok, mert érzem az öcsém izgalmát, múlt héten meg majdnem szétszakadtam, mert éreztem a haragját... és mindeközben élni kell az életet, hiszen nem terhelhetem sem őket, sem a környezetemet. Mondjuk, ez utóbbi vicces is lenne... mit mondanék? Nem tudok beszélni a fogfájástól, pedig nem is nekem fáj? Szétrobbanok a haragtól, pedig nem is piszkálnak? Nem hiszem, hogy különösebben megértenék :D. Sőt, hamar mentőt hívnának.

Egyelőre elég ennyi. Azt azért remélem, így már megbocsátjátok, hogy nem sok erőm volt blogolni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anticenzor.blog.hu/api/trackback/id/tr836459971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ireftoht 2014.07.11. 10:57:08

Alapvetően elhibázott az életmódod és az életszemlélted!
A nagyvárosi lét minden jellegzetes vírusfertőzéses tüneteivel,(város- vírus) amely már teljesen kezd elhatalmasodni a szervezeteden.
Az emberi test és lélek nem erre az életformára tervezett és alkotott. Ez a művi és mesterséges világ kiöli a lelket az életerőt, megbontja a természtes harmóniát, amelyet az ember csak vidéken, a természet ritmusához közel, a növényekkel és az állatokkal együtt képes valósítani. Én csak azon csodálkozom itt vidéken, néha felutazva a nagyvárosba, hogy hogyan képesek elviselni egyáltalán hosszú távon ezt az emberek? Bezárkóznak odvaikba és ott próbálnak nyugodalmat találni, általában kevés sikerrel.
Íme egy család, akik a jó utat választották és boldogságban, harmóniában tudnak élni őseink bölcsességét felhasználva a katolikus hit megélésével. Érdemes a történetükkel megismerkedni:
boldogfalva.blogspot.hu/