Június eleje van, a Pünkösd közeledik. A Szentlélek eljövetelét kéne várnom, vagy a holnapi elsőáldozásra gondolnom, ahol egy szívemnek nagyon kedves gyermek lép az oltárhoz. De nem megy. Ha Pünkösd, ha június, akkor Csabi.

Évek teltek el. Biztos vagyok benne, hogy jó helyen van. De akkor is bennem van még a hiánya. 16 éves volt, akkora, mint a kószajelölt lányaim... 

Hogy ki volt ő, arról már írtam, írt Xinaf is. Olvassátok el, ha akarjátok: http://xinaf.blog.hu/2008/03/01/orokre_velunk_maradsz_orizzuk_mosolyodat http://mezeinewsee.blog.hu/2009/06/16/gyermekeim_7

Itt elég annyi, hogy barát volt és gyermek. Tanítvány volt, de már ő a mester. Halálával többet tanított nekem, mint amit én adtam neki az életében.

Mit tanultam tőle? Az első és legfontosabb: soha, de soha senkit nem szabad lerázni. Ha valaki időt kér tőled, az időt meg kell adni neki. Mert ha nem, akkor nem fogod megbocsátani magadnak, hogy halogattad a beszélgetést. És egyből jelentéktelenek lesznek azok a rettentő fontos dolgok, amik miatt nem értél rá.

A második: ha egy gyermek rossz irányba megy, időben meg kell fogni. Nem lehet azzal elintézni, hogy "majd megnő..." Csabinál sokszor elmondtam ezt. Nem baj, hogy cigizik, hogy lóg a suliból, hogy megjátssza a kemény gyereket. Majd megnő! Nem nőtt meg soha, de ha időben, az első vagánykodásoknál kap egy maflást, talán nem megy bele abba a marhaságba, amibe belehalt.

Megint egy verset írok ide nektek. Miután elolvastátok, imádkozzatok egy percet Csabiért! Utána meg szaladjatok telefonálni!

Képes Géza: Igen de

barát?

igen

de

nem ér rá -

 

szerető?

igen

de 

nem ér rá -

 

kártya-

partnek?

sakk-

partner?

séta-

partner?

igen

igen

igen

 

de nem ér rá

 

más-más irányban

loholunk

pedig mehetnénk

lassan

kézenfogva

együtt bomlásnak

indult

az emberiség:

 

a sort mi kezdjük

s talán

be is

mi fejezzük -

 

barátodnak

telefonálj

még

ma:

lehet

hogy

a vonal

holnap

már néma.