Tamás vasárnap van, az egyik kedvenc vasárnapom. Szent Tamás nagyon közel áll hozzám. Viszonylag sokat tudunk róla, többször említi az Evangélium, és nem feltétlenül a legkedvezőbb színen. De nekem éppen ezek miatt tetszik :).

Mikor is van szó Szent Tamásról? Először Lázár feltámasztásánál. Tudjátok, Jézust előtte meg akarták ölni, alig tudott elmenekülni. És mégis odamegy feltámasztani Lázárt, pedig tudja, hogy az ellenségei lesnek rá. A tanítványok félnek. Tamás így szól: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!"

Ezekből a szavakból hiányzik a hit. Ez nem az apostol, hanem a barát szava. Nem bízik abban, hogy Jézus "megúszhatja a kalandot". Egy valamit tud felajánlani: hogy mellette marad, végig. (Igen, én is tudom, hogy ez sem jött össze neki... de az elhatározása megvolt.) Úgy érzem, én is sokszor ilyen vagyok, a családommal, a barátaimmal, és Jézussal is... Nem tudok segíteni, amikor valaki bajban van. Vannak, akik a vigasztalásban, a tanácsadásban sokkal jobbak nálam. Belőlem hiányzik az erő, és gyakran a hit is. De ott tudok lenni azzal, akit szeretek, bármeddig. Ha fizikailag nem is, mert esetleg nagy köztünk a távolság, de "lélekben" mindenképpen, évekig akár. És nagyon remélem, hogy az Úr megóv attól, hogy az elhatározásom ellenére elfussak, mint Tamás a getszemáni kertben...

A másik "nagy pillanat", amikor találkozik a Feltámadottal. A többiek már látták, de ő nem volt velük. Miért nem? Mert összedőlt a világ, nem akart a barátok társaságában sem lenni. Hányszor érzem ezt én is, amikor összetör valami! Mennyivel könnyebb olyankor begubózni, és "eldepizgetni" magamban!

De a tanítványok nem hagyják el: üzennek érte, megkeresik, elmondják, hogy Jézus feltámadt. És Tamás nem hiszi el. Nem hiszi el, de odamegy, és együtt van velük. Mert csak a hívásra várt...Milyen fontos a barátok szerepe! Nem magára hagyni az "antiszociálist", hanem menni, hívni, elmondani neki a nagy hírt, még akkor is, ha esetleg nem hiszi. Hiszen a közösség gyógyít, megment akár...

Tamás visszament a közösségbe, hit nélkül, szomorúan. És ekkor eljön Jézus, megtöri a hitetlenséget, a szomorúságot. Bár nagy volt Tamás szája: "Ha nem érintem, nem hiszem", de (az ikonábrázolástól eltérően) nem kell megérintse a Feltámadottat. Anélkül is hisz.

Tudjuk, mi lesz Tamás későbbi sorsa. Végigtérítette a világot, majd vértanúhalált halt. Ennél nem kell nagyobb bizonyíték a megtalált hitre!

Mi a testi szemeinkkel nem látjuk Krisztust. Nem tudjuk megérinteni. De bízhatunk abban, hogy ennek ellenére nem hagy hitetlenül! Hiszen megígérte.