Szinte közhelyszerű hasonlat: az Egyház olyan, mint egy hajó. Úszik át az élet vizén, Jézus a kapitány, a cél a Menny. A hajóra a keresztséggel kerülünk fel.
Aranyos és szemléletes kép, én is gyakran alkalmaztam hittanon. De a vasárnapi evangélium kapcsán (Jézus a vízen jár) egy kicsit jobban elgondolkodtam rajta.
Felkerültünk a hajóra. Van, akit felpakoltak kicsi korában, van, aki tudatosan lépett fel. Így vagy úgy: egyikünk sem tudta, mit vállal. Tudtuk, ki a kapitány, és tudtuk, mi a cél. Ennyi.
A nehézségek út közben jönnek. Először is: ott vagyunk összezárva egy csomó másik emberrel. Semmi közös nincs bennünk, csak a célunk egy. Mindenki nyavajog, megjátssza magát, hisztizik... nem könnyű elviselni őket.
Ennél is nagyobb gond, hogy a matrózok, tisztek java része ősbunkó. Persze, a kapitány nagyszerű, de vele ritkán találkozunk. Akaratát az alárendeltjei közvetítik. Van köztük okos, hozzáértő, kedves. De legtöbbjüknél eszünkbe jut: ezt mi sokkal jobban tudnánk csinálni. És ez gyakran valóban így van. De hiába, hiszen a hajón nincs demokrácia, akinek tisztsége van, az osztja az észt, a többieknek kuss.
Nem kis gondot okoznak a viharok. Tudtuk, hogy lesznek. De a biztos kikötőben annyival könnyebb volt bízni a kapitányban! Amikor csapkodnak a villámok, dörög az ég, és úgy érezzük, mindjárt feldől a hajó, nehéz fejben tartani, hogy nem a suta matrózok, nem a sikoltozó utasok, és nem a repedező hajó az, ami cél felé visz minket, hanem a kapitány akarata.
Az sem könnyű, hogy nincs szünet, nincs megálló. Nem lehet elhagyni a hajót addig, amíg meg nem érkezünk. Aki kiszáll, az elvész, ilyen egyszerű a dolog. Nagyon ritkán, kivételesen előfordul, hogy valaki kilép, és visszaszáll, de ez valóban különleges. És általában kiderül: igazából soha nem hagyta el a hajót, csak a kapitányt követte valamilyen különös okból, amit csak Ő ismer (ld. Péter a vízen).
Tehát az Egyház, mint hajó, közelről sem egy bájos, giccses kép. Az Egyházban lenni nem leányálom. De az egyetlen út, ami a végső célhoz vezet.
Nagyon sok dolog van, ami az Egyházban taszító. Sokszor úgy érzem, nem bírom tovább. De mint egy hajón: hányni lehet, kiszállni nem.
