Több, mint 2 hónapja írtam ezt a bejegyzést: http://anticenzor.blog.hu/2011/04/11/egyszer_veget_er_15 Holnap a 9-es Liturgián lesz maga a búcsúzás. Mármint az egyházközségtől, mert azért remélem, hogy én némileg személyesebben, hatszemközt is el tudok majd köszönni a barátaimtól.

Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek-e erre a szertartásra. Több érv szólt amellett, hogy ne. Az egyik nem publikus, akit érint, úgyis tudja. A másik: utálok gyenge lenni, márpedig ezen a Szent Liturgián nem leszek erős. Végig arra kell majd koncentrálnom, hogy ne bőgjek :(.

Aztán rájöttem: képtelen lennék nem elmenni. Utolsó lehetőség, hogy K. mellett üljek (és esetleg hülyeségeket beszéljek neki), és még egy lehetőség, hogy igazi, ősi, keleti hagyományainknak mindenben megfelelő Liturgián vegyek részt. Ráadásul úgy, hogy az a pap tartja, akit én a szertartások végzésében a legnagyobbnak tartok, és akit ki tudja, mikor látok legközelebb az oltárnál..

Bízom abban, hogy a püspökök döntését a Szentlélek irányította. Bízom abban, hogy K-nek és L-nak sokkal jobb lesz. De ennek ellenére nagyon-nagyon féltem őket. Főleg L.-t, aki akkora terhet kapott a vállára, amit nem lesz könnyű hordania. És akit ez a változás sokkal jobban megvisel, mint K-t vagy engem (pedig én is éppen belehalok...).

Tehát ezt a dalt egyes-egyedül L-nak küldöm. Azért ha akarjátok, ti is meghallgathatjátok :).