Annyi minden történt azóta... igen-igen sok a gond a munkahelyemen, a barátaim között, ezért csúsztam egy hetet ezzel a bejegyzéssel. De a zsolozsmástábort nem szabad bejegyzés nélkül hagyni! Tehát címszavakban:
- Majdnem 120 jelentkező. Jó, lehet, hogy nem mindenki OK, de a legtöbben bizony azok!
- 4 napon át napi 8-10 óra imádság :). Aki nem próbálta, sosem fogja megérteni, miért jó ez.
- Szeretet, türelem... ennyi ember nehezen tud együtt mozogni, együtt lélegezni, együtt gondolkodni. De ha mindenki alkalmazkodni akar, akkor sikerül. És sikerült :).
- Meglepően érett gondolkodású 0. meg 1. éves kispapok! Hajrá, fiúk! Most nyugodtam meg, mert úgy tűnik, nagyon erős az "utánpótlás".
- Az irotai emberek vendégszeretete :).
- A kereszténység gyakorlati megvalósítása: ahogy Ariel és Ági a házukba fogadta a 11 zűrös gyereket, hogy a szentségekre felkészítse őket, az szerintem örökké példa lesz előttem.
- 11 elsőáldozó fiatal. És az a megtiszteltetés ért, hogy én is beszélhettem velük, taníthattam őket :).
- 2 püspök, mindkettő példakép, mindkettő megközelíthetetlen. És Szent Liturgia, ahol mindketten jelen vannak.
- A lelkiatya jelenléte és tanácsai.
- Sok-sok játék Katicával és Babesszal, szívemnek nagyon kedves gyerekekkel.
- Találkozás Symeonnal. Nagy OK beszélgetések :).
Mit írjak még? Visszamennék, akár most azonnal. Boldog lennék, ha így folyna le az életem. Próbáljátok ki, gyertek el jövőre!