Ma fellépése volt együttesünknek, a Csipet Csapatnak. Meglepően jók voltak a gyerekek, mondjuk meg is dolgoztak a sikerért! Rengeteg próba, izgalom, tanulás előzte meg a fellépést. Egészen az utolsó pillanatig kétséges volt, képesek lesznek-e kihozni magukból a maximumot. Felkészültem arra, hogy égni fogok miattuk, de semmi ilyen nem volt, elfogultság nélkül mondhatom, hogy valóban jók voltak. Büszke voltam rájuk.
Magamtól viszont megijedtem. Hogy is van a Rómeó és Júliában?
Szikrázó pillantás, szeme izzó parázs,
és csak néz, pokol angyalaként,
ki az emberekért földre hozta a fényt, csak néz...
Nem hittem volna, hogy ennyire meg tud égetni egy egyszerű pillantás! Abban mindig biztos voltam, hogy nem tudom elviselni, ha valaki ittas. Hogy ez bőven elég a kiábránduláshoz. Komoly agybetegség kell ahhoz, hogy ne undorítónak, hanem jópofának, viccesnek és vonzónak találjak valakit, aki egyértelműen sokat ivott! És hogy egy egyszerű, természetes, valóban nem bizalmaskodó érintés ennyire fel tudjon kavarni...
És az a legnagyobb baj, hogy már el is fogadom ezt a helyzetet. Hiszen jól érzem így magam. Csak tudom, hogy nem lenne szabad nézegetni egy olyan embert, akitől nem akarhatok semmit.
Kiről is van szó? Ő a legjobb ember, akit ismerek. Számomra példakép. Úgy áll az emberekhez, a gyermekekhez, ahogy én mindig szerettem volna. És úgy áll az Istenhez is, olyan természetes hittel és bizalommal, ahogy mindig akartam (csak nem megy).
Tehát mindenben olyan, amilyen férfiért egész életemben imádkoztam (ld. http://mezeinewsee.blog.hu/2010/10/20/almaim_pasija). Csak éppen nem jöhetek össze vele...
De ha nem lehet semmi, akkor miért pont őt vezette hozzám az Úr? Ha meg már hozzám vezette, akkor lehet, hogy mégis lehet valamikor valami?
Tombolhat szél, lángolhat ég,
akkor is továbbviszem szívem törvényét.
Rázkódjon föld, tépjen vihar,
engem nem érdekel, ha a világ mást akar!
Engem semmi el nem tántorít,
benned bízom, gyere segíts!
Sújtson ököl, sok nehéz kar,
engem nem érdekel, ha a világ mást akar!
Rombolhat gép, nem téphet szét,
akkor is tovább viszem szívem törvényét.
Engem semmi el nem tántorít,
benned bízom, gyere segíts!
én csak harcolok érted,
nekem ennyi elég!
Mindent megtennék érted,
Isten hozott közénk!
