Annyi minden történt az elmúlt időkben, hogy el sem tudom mondani. Öröm, félelem, aggódás, nehézségek, magány, boldogság... minden akadt.
Először is: dunaújvárosi katekéta lettem. Hosszú lenne elmesélni, hogyan, a lényeg, hogy olyan ember kért, akinek nem mondok nemet, aztán még az Úr is leszólt, hogy vállaljam el. Elvállaltam.
Ennél sokkal fontosabb, hogy le tudtam zárni magamban, méghozzá gyász és fájdalom nélkül, egy lezáratlan ügyet. És ezzel új barátot (nem havert, barátot) szereztem :). Persze ehhez kellett az Úr különös csodája (akit érdekel, szóban elmondom.
Megvolt az idei első kirándulás. Jól sikerült. és Kisévi és Hajnal is eljöttek! Hurrá!
Röviden ennyi. A többit később.
