Tegnap olyan dolog történt a magyar közéletben, ami világszinten is ritkaság: a FIDESZ támogatói békés felvonulást tartottak, hogy támogatásukról biztosítsák a kormányt. Meglepően pozitív volt ez az esemény. Elsősorban: ezek az emberek (nagyrészt vidéki, sokan határon túli nénik és bácsik, relatív kevés fiatallal) azért vállalták a fáradtságot, hogy felutazzanak Budapestre, mert valamit tenni akartak a hazáért. Szerintük a kormány jó irányba halad, csak a világ ezt nem akarja elfogadni (ez összecseng a korábban belinkelt püspöki nyilatkozattal). Minden tiszteletem azé a 400 ezer emberé, aki pénzt, fáradtságot nem kímélve kiállt Magyarország mellett.
A másik: igenis lássa a világ, nem igaz, hogy egy diktatórikus kormány őrjöng Magyarországon, szegény emberek meg szívnak, mert mit tudnak tenni. Egyetértek azzal, hogy a baloldal tudatosan feketíti külföldön az országot, és persze elsősorban magát Orbán Viktort. Talán ez a párszázezer ember meggyőzi a külföldi, a tényeket csak hírből ismerő bírálókat, hogy más is van, mint amit az orruk alá dugnak.
Akkor miért nem voltam ott? Azért, mert én személy szerint nem támogatom a kormányt. Szerintem óriási hibákat csinálnak a fiúk. Viszont még ma is úgy látom, nincs náluk jobb (sajnos).
De amit igazán bajnak érzek (bár erről a Békemenet nem tehet): ma egy kedves, és mellé általam valóban nagyra becsült atya a templomban, a hirdetéseknél beszélt arról, hogy ez nem politikai action volt, hanem a keresztény Magyarországért tartott menet. Ez (sajnos) nem igaz. A jelenlévők között biztos, hogy többségben voltak a keresztények. A Himnusz és Boldogasszony anyánk éneklése valóban keresztényi. De ez akkor is kormánypárti, fideszes felvonulás volt.
A szememben óriási hiba a templomba bevinni a politikát. Ez az atya nem ezt akarta. Ismerem, tudom, hogy ő valóban csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy imádkozzunk a hazáért. De sajnos a megfogalmazás nem volt a legszerencsésebb.
A lényeg viszont ez: a hazáért tenni kell. Keresztényként imádkozni kell, állampolgárként dolgozni, nem adót csalni, diákként tanulni kell. És ha úgy érezzük, az a helyes, akkor akár az utcára is ki kell menni.
Ahogy a költő mondja:
"Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak,
Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat!"
