Na, ez aztán végképp kiverte a biztosítékot! Szuperművelt olvasók: ismeritek a József és a színes, szélesvásznú álomkabátot? Abban éneklik: "Csússz a földön, alázkodj meg! Hódolj néki, csókolj kezet"! Na, ez aztán végképp lúzer dolog! Én, Isten képmása, bárki előtt hajbókoljak? Na neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!

Aztán egyszer csak megtudtam, miről is szól az egész... szóval (legyetek ti is okosak): én, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, senkinél nem vagyok kisebb (leszámítva a bűneimet, de azokról most inkább ne beszéljünk). Ergó senkinek sem csókolok kezet. Uff, én beszéltem.

Ja, hogy te meg láttad, hogy L.-nak mégis kezet csókoltam? Na, ezt rosszul láttad! L-nak? Ne hülyéskedj már! Én nagyon szeretem L-t (barátnőm férjéből előlépett baráttá, sőt, "pót-öccsé", amellett, hogy a gyóntatóm), de tuti, hogy nem csókolnám meg a kezét! Viszont Krisztusét minden további nélkül. És ilyen egyszerű az egész: a pap (kizárólag a felszentelt pap, bocsi, protestáns lelkészek, ez rátok nem vonatkozik) Krisztus áldását adja. Én KIZÁRÓLAG az áldó kezet csókolom meg. Ami (ebben az esetben) Krisztusé (akkor is, ha L-ból nőtt ki).

Ugye, hogy így már nem is ciki? Áldást kérsz, áldást kapsz. Ez az Úr áldása (nem a papé), tehát a kézcsók is az Úré. Pont, innentől nincs mit magyarázni.