Xinaf és Malkáv megihletett :). De mivel én Xinafnál is pont 10 évvel idősebb vagyok, így nem csak a 10 évvel ezelőtti, hanem a 20 évvel ezelőtti Newsee vágyairól, álmairól is beszámolok.
20 évvel ezelőtt
16 évesen az embernek (főleg, ha Newsee-nak hívják) nincsenek félelmei. Vágyai, álmai viszont annál több! Én ekkor neofita voltam. A világ legjobb hittancsoportjába jártam. Isten felé L. kormányozgatott, aki ekkor még nem volt 25 éves. Rá sem ismernétek: csupa lelkesedés, csupa vidámság... az élet tele volt poénokkal, nevetéssel.
Jó suliba jártam, viszonylag jól is tanultam. Otthon persze voltak gondok, szenvedtem, hogy nem értenek meg, hogy a nagytesóimnak kevés rám az ideje (a nővérem akkortájt jött össze a sógorral, bátyám akkortájt szerelt le). Az öcséim nagyon kicsikék voltak, még nem voltak partnerek (bár szegénykéknek nem volt nyugtuk, a 6 és 3 éves gyereket simán magunkkal rángattuk mindenhová). De a közösség (a hittanos) mindenért kárpótolt.
Nem voltak nagy álmaim, csak meg akartam váltani a világot :). És erre tudatosan készültem: újra és újra elolvastam a Bibliát, jártam vecsernyére, imacsoportba, kéthetente gyóntam, heti 2-3 alkalommal áldoztam. Még nem tudtam, Isten hová hív, de azt tudtam, hogy megyek, bármit akar. (Egy évre rá jött a katekéta hívatás, mármint akkor világosodott meg.) Ja, és mindig, teljesen világosan hallottam, mit is akar. És az volt a furcsa, hogy valaki nem :).
Milyen volt a kis Newsee? Felelőtlen, bátor, vagány, egyben visszahúzódó, idegenek között csöndes, de ahol biztonságban érezte magát, ott nagyszájú. Okos, de lusta kiscsaj, aki biztos benne, hogy ő már felnőtt. És hogy övé a világ... De a legfőbb jellegzetessége a bizalom volt. Bízott Istenben, a barátaiban, az emberekben, a jóságban.
10 évvel ezelőtt
Katekéta lettem. Cserkészvezető. Már tudom, hogy Isten mit is akar tőlem. Túl vagyok egy jegyességen és a szakításon, sok-sok csalódáson. A bizalom már nem teljes, Isten is megmutatta, hogy nem jár "alanyi jogon" a megtapasztalása, az emberek is kimutatták a foguk fehérjét. Az Egyháznak is látom a mocskosabbik felét (hála neked, teológia!).
A fő álmom most a nyugalom, és a család. Hát ez baromira nem jött össze :). Aztán jön Csabi halála, ami érzelmileg visszavezet a cserkészethez, a katekétasághoz. Ő azóta is velem van, és segít, ha kell.
A családban kicsit nyugisabb a helyzet. Jót tettek a távol töltött évek. Nővérem elköltözött, de nem távolodtunk el egymástól. A bátyámmal hihetetlenül szoros a viszony. És az öcséim hozzám nőttek. Más kamaszok, mint én voltam (pia, bulik, stb.), de ez nem baj.
Már megszületett a Keresztfiam. Új felelősség. Nagyon szoros a viszony a szüleivel, az öccse keresztszüleivel. És persze L-vel :).
Már nem az egész világot akarom megváltani. Csak a környezetemben lévőket, főleg a gyerekeket, fiatalokat :).
A fiatal Newsee is vagány és bátor, de már kevésbé felelőtlen. Sokat tapasztalt. Alapjában még mindig nyitott az emberek felé. Igyekszik bízni az emberekben, a barátaiban. De már nem mindig sikerül.
A jelen
Már tudom, hogy a katekétaságtól nem lehet megszabadulni. A nyugalom és a saját család már csak valami misztikus álom :).
A szüleimmel, tesóimmal nagyon jó a kapcsolat. Ki is bővültünk: megszületett Kata, a nővérem és a sógorom kislánya.
A barátaimmal kevésbé jó a viszony. L. teljesen idegen, azaz nem is idegen, hanem ellenségként viselkedik. Sz. és É. ott vannak, de messze. A Keresztfiam már nagy, de vele is ritkán találkozom. Új barátként jelent meg Z., de vele is ritkán találkozunk.
A cserkészet fontos, de fáraszt. És sokkal nehezebben tolerálom a vezetők megbízhatatlanságát, mint korábban. De még így is köztük vagyok "otthon".
Hülyén hangzik, de a családon kívül Panka a hozzám legközelebb álló "személy". De ő akkor is csak egy kiskutya :D.
A régi bizalom teljesen elszállt. Istennel hullámzó a kapcsolatom. Az Egyház iránt haragot és bizalmatlanságot érzek. A barátaimban nem vagyok képes teljesen megbízni (köszi, L.), a többi emberrel kifejezetten bizalmatlan vagyok.
A jövő
Jó volna, ha a családommal való jó kapcsolatom megmaradna, de saját családot tudnék alapítani. Jó volna, ha rendbe jönne L-vel a kapcsolatom. Jó lenne ismét a régi bizalommal, lelkesedéssel fordulni az Egyház felé. Jó lenne anyagilag kicsit stabilizálódni. Jó lenne, ha Panka örökké élne.
Milyen lesz a jövő? Csak Isten tudja. És bár kapcsolatom Vele is hullámzó, azért alapvetően bízom benne.
A gyerek Newsee lelkét megérintett egy mondat a Bibliából: "Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet." Bármi történt vagy fog történni, hiszem, hogy ez így van. És akkor a jövő szép lesz.
