Ez a hét alkalmas volt arra, hogy felnőjek. Talán nem végleges ez az állapot... legalábbis remélem, hiszen az Úr nem véletlenül a gyerekeket állította elénk példaképül. Amióta "papíron" felnőtt vagyok, tudatosan törekedtem arra, hogy gyerek maradjak. Igyekeztem a gyerek tiszteletével nézni a szüleimet és a papjaimat, a gyerek hűségével és odaadásával a barátaimat, a gyerek bizalmával az embereket és a gyerek egyszerűségével Istent. Ez tört össze, talán nem örökre, vasárnap este.
Milyen tanulságai vannak számomra az elmúlt napoknak?
- Nem kell annyira megbízni az emberekben. Bármikor előfordulhat, hogy teljesen váratlanul cselekszik valaki, akiben megbízol. Igen kedves kollégámban, majdnem barátomban kellett nagyon nagyot csalódnom. Ez bármikor újra megtörténhet. Az emberek iránti bizalom kilőve.
- Sajnos, valóban "könnyebben tenghet, aki alattomos". Egyszerű megfúrni valakit, csak óvatosan, a háttérből kell. Egy egyenes ember erre nem tud reagálni. Bár tudom, hogy ez a magatartás vezet a sikerhez, azért továbbra is igyekszem elkerülni.
- Az emberek változnak. Hiába hiszed, hogy akit ismersz és szeretsz, az évek múlva is olyan. A körülmények és a barátok megváltoztathatják. Akár még ellenséggé is válhat, az is előfordulhat, hogy oda üt, ahol a legjobban fáj. És ezt meg tudja tenni, hiszen ismer, kitártad magad neki... Bennem van a félelem, hiszen most is vannak barátaim. Ők is így megváltoznak? Merhetem őket szeretni, vagy inkább tartsak távolságot, nehogy csalódnom kelljen? De ha távolságot tartok, ha nem engedem a szívemhez érni (hű, de giccses... viszont így gondolom), akkor már nem is a barátom! Ha viszont engedem, akkor sérülést is tud okozni... 2 álmatlan éjszakámba került, hogy úgy határoztam: továbbra is ugyanolyan bizalommal szeretem a barátaimat, mint eddig. Vállalom a kockázatot. De higgyétek el: nem volt könnyű a döntés. És nem tudom, "új" embert mikor merek a szívembe fogadni.
- Nem kell elhinni, hogy a tanítás mindig a tanító lelkéből fakad. Bizony, előfordulhat, hogy valaki úgy beszél, hogy nem hiszi, nem éli, amit mond. Nem arról beszélek, amikor tudom, mi az igazság, próbálkozom is vele, de nem megy. Hanem arról, amikor tudatosan egy "álomvilágot" építek, amit tudom, hogy nem lehet megélni. Erről inkább nem írok többet...
Kaptok még egy dalt. Talán sokan úgy érzik majd, nem illik ide. De akik jobban ismernek, azok látják majd, miért annyira aktuális.
