Régebben írtam egy bejegyzést, ami nagyon nagy vihart váltott ki (http://anticenzor.blog.hu/2010/12/03/templombucsu_valahol_europaban). Bevallom, nekem az egyik kedvencem. Annak a stílusában írom le a mai feltámadási szertartást.
1. tudósítás: a tárgyilagos
2011. április 24-én, hajnali fél 5 órai kezdettel a R.-i templomban feltámadási szertartást, majd pászkaszenteléssel egybekötött Szent Liturgiát vezetett B.I. helynök úr. A szertartás a templom hivatalos ünnepi rendjén kívül zajlott, 15 fő részvételével.
Az istentisztelet után a jelenlévők agapét tartottak a hittanteremben. Az ünnepség fél 8-kor zárult.
2. tudósítás: a görög szertartású római katolikus
2011 húsvétján hajnali fél 5-kor feltámadási szertartás volt a R.-i templomban. Ez nem az egyházközség ünnepe volt, hanem szakadár,féleretnek ortodox k-ök tartották a magánakciójukat (eleve jó kérdés, miért tűri ezt az egyház... mondjuk, a féleretnek helynök vezette...).
Eleve az időponttal gond van. Emberek, akkor még nem jár a busz! Hát ér ennyit a feltámadás? Na jó, ezt még elviseltük volna. De az a rengeteg ének! A hajlongó, szakállas pap, hajlongó, szakállas ministránssal! És még a nép között sem szabadultunk meg tőlük: ott is egy csomó szakállas ágrólszakadt volt, még egy pap is, valami furcsa fazonú reverendában (miért nem vett inkább papi civilt?), madzaggal a kezén. Az a cirkusz, amit levágott! Csomó meghajlás, az ikonok csókolgatása... felháborító! Még szerencse, hogy utána megült a padban, és nem cirkuszolt tovább.
A szertartás végén jött a prédikáció. És a helynök ahelyett, hogy okosakat mondott volna (hiszen doktor, biztos tud), amin jót lehet szundizni, valami réges-régen meghalt szenttől olvasott fel egy írást! Közben szemben állt, és vigyorgott, mintha ez az egész dolog őt személyesen érintené!
OK, még ezt is megemésztjük. De ekkor meg elkezdett misézni! Nem lehetett hazamenni vagy pletyizni egy kicsit, mert egyszercsak misét mondott. A jelenlévők meg énekeltek, esély sem volt egy normális betétes misére! 3 antifona, kisekténiák... minek ennyi Uram, irgalmazz? Fél óra alatt is le lehet misézni, minek akkor másfelet cirkuszolni? Ráadásul a papi imák egy jelentős részét is hangosan mondta, biztos csakis azért, hogy minket bosszantson.
A misén is volt prédikáció, de semmi tudományos újdonságot nem tudtunk meg. Sőt, semmit sem tudtunk meg. Arról szólt, hogy Jézus szeret, azért volt ez az egész, és a húsvét szép. És mindezt olyan halkan, visszafogottan, semmi szónoki fogást nem láttunk, amit utána mesélni lehetne. Egyszerűen azt érzékeltük, hogy ez a pap nagyon szereti Istent, és biztos abban, hogy mi is. És hogy boldog, és ezt a boldogságát megosztja velünk is. Ilyen beszéddel a szíveket meg lehet fogni (a jelenlévő ifjakét sikerült is), de szónokversenyt ugyan nem nyerne vele!
Arról ne is beszéljünk, hogy az Evangéliumot is "cifrázta" a pap. Ok, előfordul, hogy valaki idegen nyelven olvassa fel húsvétkor (láttunk már ilyet, de minek? Csak hosszabb lesz), de azok rendes nyelvek voltak, nem görög vagy ószláv.
A végén még húzták az időnket egy kis ételszenteléssel (azt is lehetne rövidebben... minek kell füstölni is, vizezni is???), meg oda kellett menni a paphoz megcsókolni a keresztet, de utána lehetett menni kajálni.
Amit nagyon hiányoltam: egy szépséges népéneket sem énekeltünk. Hát lehet így élni???
3. tudósítás: az ortodox k.
2011 húsvétja előtt kicsit aggódva néztük, hol fogjuk ünnepelni a feltámadást. Az este 8 órás kezdet ellen minden porcikám tiltakozott, a R.-i templomban pedig... hát... mostanában kicsit "alternatívak" a szertartások.
Ezért örültünk, amikor kiderült: B. atya hajnali fél 5-kor végez feltámadási szertartást, majd Szent Liturgiát a R.-én. Innentől egyértelmű volt, hol fogunk ünnepelni.
A szertartásban semmi különös nem volt. A csendes, mindenen átragyogó öröm, a mély imádságok, tiszta dallamok segítettek megérteni azt, amit annyira vártunk. Aranyszájú Szent János felolvasott húsvéti beszéde bíztatást, erőt adott.
A teljes, rendesen elvégzett Szent Liturgián találkozhattunk is a Feltámadottal. A homília a legjobb húsvéti beszéd volt, amit valaha hallottam. Semmi különös nem volt benne, egyszerűen az Isten és ember közötti szeretetről szólt, de úgy, hogy egy pillanatra beleláthattunk a pap lelkébe. Ritka az ilyen pillanat, nagyon megérintette a jelenlévőket.
Ezen kívül mit lehetne még mondani? Pászkaszentelés, antidor-osztás. A végén jó hangulatú agapé.
Aki ott volt, biztos vagyok benne, hogy megértette: Feltámadt Krisztus!
4. tudósítás: az elfogult
Tudjátok: nekem a R. templom második otthonom. Oda megyek haza, pontosabban oda mennék, ha elhangzana az a bizonyos "füttyszó" (aki érti, érti). Éppen ezért nagyon szerettem volna ott ünnepelni a húsvétot. Ez bizonyos fokig sikerült is. Amikor K.M. felhívott, hogy B.I. atya hajnali fél 5-kor feltámadási szertartást végez, és arra várnak engem, meg a srácokat is, nagyon bezsongtam. Igazából mindig hajnalban szerettem volna eljutni erre a szertartásra, az éjfél nem a legmegfelelőbb ideje (bár még mindig százszor jobb, mint az este 8 B-n). Az idő múlásával csökkent a lelkesedés, mert megértettem, hogy mekkora pofon L-nek, hogy az ő templomában, a hivatalos szertartáson kívül végeznek ilyet. És (tudom, sosem hinné el) nekem az ő érzései sokkal fontosabbak a világ legszebb szertartásánál is. Mindegy, visszacsinálni már nem lehetett. Igazán szép, lélekemelő volt a Feltámadás meg a Szent Liturgia is. Aranyszájú Szent János beszédét ismertem, de felolvasva sosem hallottam még, pedig nagyon mély, megmagyarázza az ünnep lényegét. Azért volt 3 dolog, ami egy kicsit beárnyékolta a húsvéti örömöt: - Rendetlenség és kosz volt a sekrestyében. A Szent Sír sem volt olyan szép, mint az elmúlt években. Ez hogy lehetséges??? Ilyet még sosem láttam, pedig ez volt a 17. R-i húsvétom. - Nagyon-nagyon hiányzott L. A R. L-vel együtt "érvényes". Tudom, ez már gyerekes, de akkor is! Számomra ő a pap, a R-n pláne. - Ha L. nincs jelen, akkor viszont legalább K.L. Azért szertartásügyileg ő az ász (bár helynök atya tényleg nagyon szép, méltó istentiszteletet vezetett). És úgy érzem, csak azért érdemes lett volna elmenni B-ra, hogy K. mellett ülhessek, és lássam, ahogy L. áll az oltárnál. Sokáig már úgysem nézegethetem őket :(. Mondjuk, a lényeg ugyanaz, akárhol és akárhogyan ünnepeltünk:
Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!
