Többször írtam: a barátaim (Istennek legyen hála) nem olyanok, mint Az ember tragédiájából Isten: "Csak hódolat illet, nem bírálat!" Éppen ezért én kritizálok is. Kizárólag (!!!) azt, akit nagyon szeretek.
Soha nem állítottam, hogy nem Levente Egyházunk legjobb papja. Sőt, most is állítom, hogy ő a legjobb szónok, és ő a legjobb ember. Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Bár (ez sem titok) a kapcsolatunk megromlott, ennek ellenére én őt apámnak tekintem, mindig is úgy fogom tisztelni. És egy szava elég lenne ahhoz, hogy ha valamit rosszul csinálok, azon változtassak. A szememben ő a legbölcsebb és a legszentebb ember a földön.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy birka módon nézni kell, ha valamit esetleg helytelenül cselekszik. Az elmúlt 18 évben (gondoltad, testvér, hogy már ilyen régen?) mindig beszóltam neki, ha úgy éreztem, valamin változtatnia kell. Felnőtt férfi, a döntés az ő kezében van. De jelezni, ha bajt látok, igenis kell. Nem az a helyes szeretet, hogy szó nélkül hagyom, ha hibázik. Az meg pláne nem, ha istenítem, és nem vagyok hajlandó meglátni a hibáit.
Ezt csak azért írtam le, mert egyes kommentekből azt vettem ki, hogy van, aki úgy gondolja: más papokat jobban tisztelek, szeretek nála, ezért támadom őt. Nem támadom, de ha úgy érzem, valamit rosszul csinál, ezután is leírom (név nélkül, csak az érti meg, aki meg is akarja).
