... ebből már nem jövök ki jól! Igen, tudom: elhanyagoltam a blogolást. Persze van mentségem!!! Csak nem jut eszembe...
Főleg, mert ami most idekerül, azt 1. nem én írtam, 2. nem most, hanem még nyáron kellett volna kitenni. De már mindegy.
Sokat írtam már a cserkészetről. Tudjátok, gyerekek, tábor, stb. Bonyolult lenne leírni a szabályainkat, de Istennek hála, nem is kell. Leírta ezt helyettünk más. Olvassátok hát Szent Pál apostol 1. levelét a cserkészekhez!!!
Cserkészeknek írt 1. levél
Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára – melyet Isten megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való feltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez - még a Bucikhoz is, - hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevéért – ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai – Isten összes szeretteinek, akik Horpácson a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
Először is hálát adok Istennek amiért sikeresen eljutottatok a horpácsi testvérekhez. Nagy örömömre válik hogy itt is megismeritek a világ szépségeit. Hallom, hogy a Fényességes Bíborban Született Nagyon Szeretett és Sokra Becsült Nagyérdemű Tiszteletre Méltó Blanka is közöttetek van. Egészség és boldogság fogadja őt is, veletek együtt!
Sok mondandóm van számotokra, hiszen cserkésznek lenni egy Isten által adott áldásos, de nehéz hivatás és sok mindenre kell egy cserkésznek figyelnie a kakaó ideális hőmérsékletétől kezdve a csendes pihenők szigorú betartásán át a nyugalmas éjszakai alvásig. Nem könnyű feladat ez, de aki mindezekben kitart mindvégig, üdvözül és nem lesz gondja súlyos kialvatlanságra.
Kezdetként annyit mondanék nektek testvérek: a táborhelyre érkezés után a tábor felverése létszükséglet. A pogányok ugyanis testük lustasága miatt – bár lelkük érzékeny a kényelemre –gyakran tesznek rá, hogy felállítsák sátraikat. Így amikor az ég megnyitja csatornáit és zivatar tör a Földre a pogányok bőrig áznak, ruházatuk, ételük és egész házuk népe a ronggyá ázás áldozata lesz. De ti testvérek, ne kövessétek az ő példájukat, mert a csapatéi vagytok, akik Krisztusé. Ti építsétek meg sátorvászonból hajlékaitokat, vagy a természet anyagaiból fekhelyeiteket a táborépítő útmutatásai szerint. Hiszen a Szentlélek mindenkinek megadja a sikereihez és képességeihez legalkalmasabb különpróbát. Aki a Lélektől a táborépítő különpróbát kapta, az Isten akaratát teljesíti, tehát útmutatásainak ellent mondani Krisztusban balgatag tett, vagy egyenesen hülyeség. Sátraitoknál figyeljetek arra is, hogy kerüljétek a hangyabolyokat, mert senki és semmi melyben élő lehelet van, nem szereti, ha hajlékára újabb hajlékot építenek. Így vannak ezzel a hangyák is, kik elárasztják sátraitokat ha bolyaikra vertek sátrat. Továbbá figyeljetek arra is testvérek, hogy a sátorcövekek száma nem végtelen. Mert semmi sem végtelen, mindennek megvan a maga vége, méreteinek vége, számainak vége melyet Isten megalkotott a Földön. Ilyenek a sátraknak cövekjei is, melyeket ha testvéreitek kölcsön kérnek – mivel nekik nincs elegendő sátorcövekjük sátruk felállításához – adjátok oda jó lélekkel, hiszen írva van: „A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.”(4.cst) De aki kölcsönkérte a sátrának fölös cövekét ne feledje azt a tábor végeztével visszakérni. És aki cserkésztestvére sátrának cövekét elkérte ne feledje el kitől kérte azt, és ne feledje el visszaadni testvérének tulajdonát. Egy táborban nem csak sátrak vannak, mint építmények. Bizony testvérek, a tábori kereszt és –jó esetben – zászlórúd és táborkapu is részei egy tábor építményeinek. Ezek megépítések megtervezése és megépítésének munkája a táborépítőé. De ha a táborépítő segítséget kér tőletek a gyorsabb és biztosabb munka reményében, „készséggel és jó lélekkel” (7.cst) segítsetek neki! A felépült tábor örömötökre válik. Ugyanis csak a kész és felépült sátrakba lehet bepakolni cuccaitokat, melyek egyébként igencsak útban vannak. Ha fekhelyetek kész, az éjszakára nem lesz gondotok. Így álmotok zavartalanabb lesz és egyébként is feelinges a sátorban hangosan horkolva szunyálás.
Fontos dolog még az étkeztetés rendje is! Úgy hallom felőletek, hogy sokan vagytok és számos különböző korcsoport fellelhető testvéreitek közül. Ezért intelek titeket arra, hogy krisztusi szeretet szerint határozzátok meg az élelemkiosztás sorrendjét is. Hiszen az ember test és lélek egysége, de a lélek is kárát vallja a test sorvadásának. Ahogy a léleknek szeretetre és imádságra van szüksége, úgy a test is szükségét látja az élelemnek. Aki kisebb, korban fiatalabb, az élelemosztáskor álljon az idősebbek előtt! A pontos rendje étkezéseiteknek így legyen: legelőször a legkisebb húgaitok kapjanak enni, utánuk a legkisebb öcséitek. Őket –az Isten gondviselése szerint – a nagyobb, idősebb lányaitok kövessék! Utánuk ehetnek a nagyobb legények, akiket a kószakorú lányok váltsanak utánuk. A kószakorú lányok és nők, miután megkapták étküket, adják meg végül a kószakorú fiúk és férfiak számára az élelemhez jutás lehetőségét. Így mindenki Krisztusban kedves testvéreitek közül ételhez jut a maga rendje szerint.
A fiatalabbakat szeretettel intem: a kószáknak általában kevesebb étel juthat, ráadásul soká jutnak hozzá, mellesleg a tábor kajakészlete nem mindig a legbőségesebb, bár a Lélek által érintett Konyhatündér mindent megtesz értetek – Isten áldja meg segítségéért – ezért várjátok meg a repetával azt az időt, amikor a legutolsó kósza is az adagjához jutott. Hiszen testvéreitek kapnak az utolsók közül és ezt az áldozatot azért hozzák meg, hogy előbb ehessetek. Írva van: „nagyobb szeretete, és toleranciája, továbbá akaratereje és önuralma senkinek sincs annál, mint aki éhségtől kopogó szemekkel, TAJ-kártya méretűre szűkült gyomorral utolsóként várja ki sorát a cserkésztestvéreiért.” Örüljetek fiatalabb testvérek azért, hogy ez a hivatás még titeket nem érint. De el fog jönni ennek is az ideje, ezért mondom nektek: készüljetek!
Sok dolgotok lesz a nap folyamán, mellyel tudásotokat és testeteket edzhetitek, testvérek. Mivel még a legerősebb és legkitartóbb embernek is szüksége van a pihenésre, ezért vezetőitek – a Lélek által – minden napra megadják nektek a csendes pihenés idejét. De hallom, hogy ez némelykőtöknek nem a legkedvesebb időtöltés. Testvéreim az Úrban! A csendes pihenő a test imádsága. Ekkor adhat hálás köszönetet az Úrnak minden munkáért és szolgálatért, és ezért mondom nektek: engedjétek a testeteket is pihenni! Egyébként is a csendes pihenőt Krisztusban kedves vezetőitek a nap legmelegebb szakában szokták elrendelni, amikor is különösen megerőltető és egészségtelen lenne bármi féle munka. Ezért legyetek alázatosak és szelídek, mint a galambok. Amikor eljön a csendes pihenés ideje, figyeljétek azokat, akik szürke nyakkendőt viselhetnek. Ők tudják, milyen értékes is ez. A csendes pihenő alatt csendesen pihenni kell, még szátokat is pihentessétek a beszédben! Így rátok száll az Úr békéje, hiszen az Úr is megpihent a világ teremtése után.
A pihenő általában 1-2 óra. Végeztével ismét felkerekedhettek, felébreszthetitek szunnyadó vezetőiteket és ismét birokra kellhettek a lébecolás gonosz kísértése ellen. De sose feledjétek: amíg a csendes pihenő véget nem ér, ti is csendesen pihenjetek! Ezt is sokféleképp tehetitek: olvasással, imádsággal (hogy testetek mellett, lelketek is imádkozzék), vagy akár a vezetők mintájára alvással. A kivitelezés hogyanja lelketekre van bízva.
Az este leszálltával, amikor is levontátok a zászlót, hálát adtatok az Úrnak a napért, következzen köztetek az a közösségi cselekedet, melyre csapatotok minden tagja, vendége és egész házanépe hivatalos: a tábortűzi vacsora elfogyasztása. Ekkor lehetőleg mindannyian legyetek jelen! Azért kérem ezt tőletek, mert a nap folyamán szétszóródtok mindenfelé a programok alatt. Viszont az esti tábortűz az, ami nem csak meleget ad és élelmetek süti meg, hanem lángra lobbantja bennetek a lelket Krisztusban. Fontos dolog testvéreim: a tábortüzet csak a tűzmesterek gyújthatják meg és lángját táplálnotok is csak az ő engedélyükkel szabad! Ha kérdésetek lenne a tűzről, forduljatok testvéri szeretettel tűzmestereitekhez. Hiszen az Úr megadta nekik a feladatukhoz szükséges tudást.
Minden este része legyen köztetek a tábortűzi műsor is! Minden napra egy őrs jusson, ki bemutatja. A műsor lehet szinte bármilyen: énekes, zenés, táncos, mozgásos, mókás, az egyetlen lényeg az, hogy jó élményt nyújtson testvéreiteknek. Hiszen őértük van és magatokért is.
A tábortűzi műsor végeztével következhet a vacsora. Készüljetek testvérek, hogy táborotokban a vacsora általában megszokott alapanyagokon (lecsókolbászon, szalonnán, kenyéren és némi zöldségen + burgonyán) alapszik. Mindenki azt egye, ami szájíze szerint való, de egy dolog fontos: Éhezők mindig voltak és lesznek a világban. Amit ti elfogyaszthattok táborotokban, az Úr adta nektek. Ezért fölösleget ne hagyjatok, amit elvettetek, egyétek meg mind! „Mert könnyebb a Tyrannosaurus rex csordának átjutni a tű fokán, mint a finnyásnak és pazarlónak bejutni a mennyek országába!” Mikor eljön az esti nyugalom ideje, a takarodó a következőképp legyen köztetek: 22.00-kor a legifjabbak vonuljanak sátraikhoz. Fél óra múlva kövessék őket a nagyobb testvéreik! A szürke nyakkendőt viselőknek nincs takarodójuk, hiszen ők saját maguk nevelői a Lélek által. Aki elvonult, hogy pihenni térjen, ne zajongjon sátrában, hanem hajtsa álomra fejét és alvással szentelje meg magát és egész eltelt napját. Aki fönn maradt, szintén ne hangoskodjék; hagyja pihenni és aludni azokat, akiket a napi parancs és az Úr Lelke aludni engedett! Bár mások a korosztályok, és mások az időpontok a takarodóban, egy dologban mindannyian megegyeznek: a reggeli ébresztő keltsen fel mindenkit reggel 7.00 órakkor!
További fontos dolog, testvéreim: minden napra jusson valami program a tábor egész ideje alatt! Az, hogy milyen elfoglaltsággal töltitek, teljesen rátok bízom. Amire viszont figyeljetek a következő: ha az időjárás lehetővé teszi, akkor szabad téren legyen. Elégre a természet szépségeit is Isten alkotta, melyet egy cserkésznek illik megismernie, még ha csak szemlélője is ezeknek a csodáknak. Továbbá a programok közösségiek legyenek. Ugyanis ti egy nagy családot alkottok, hiszen ahogy korábban írtam nektek, egy cserkész „minden cserkészt testvérének tekint.” Ami viszont a legfontosabb, hogy amit elterveztek, igyekezzetek jókedvvel és szeretettel véghezvinni. Hiszen a mi mennyei Atyánk is boldog, ha titeket boldognak lát. Ha a program, például az íjászat, vagy célba dobás, esetleg ostorral rittyentés a tábor területén kívülre szólít, akkor a következőkre ügyeljetek: legalább egy szürke nyakkendős vezető legyen veletek és indulás előtt az aktuális ügyeletes tiszttől kérjetek engedélyt a tábor elhagyására. Az ügyeletes tiszt nagyrészt megadja úgyis az engedélyt, ha netán nem teszi, ne háborodjék szívetek! Hiszen biztos alapos oka van rá. Amikor olyan programon vesztek részt, melyre a csapat egésze egységesen útnak indul (ilyen például a strand is), akkor a menetoszlop a következőképp fessen: legelöl két vezető, leghátul két vezető. Közöttük a csapat többi tagja és néhány vezető a széleken. Így minden ifjú biztonságban haladhat. Az elöl lévő vezetőket óvva intem a sietségtől! Akárcsak a leghátul lévőket a lemaradástól. Haladjatok egységesen, egy csapatként, hogy olyanná ne legyetek, „mint a pásztor nélküli juhok”.
Testvéreim! Egy tábor során aki fogadalmat tett, jogosult különpróbát tenni. Sokféle különpróba van, miből ki kedve szerint megválaszthatja, amihez az Úrtól hivatást kapott. Aki tudja, mit tegyen, az merítsen erőt Krisztusból és tegye le választott próbáját. Aki még bizonytalan, hogy melyik különpróba való neki, ne aggodalmaskodjon szívében, mert az Úr Lelke erőt és ügyességet ad bármelyik próba sikeres teljesítéséhez. Milyen különpróbák vannak? Felsorolni is hosszú lesz, testvéreim. Ha valaki már biztos közületek abban, hogy egyre vállalkozna, csak nem tudja, milyen téren, az ne habozzék; némi készülődés után sikerrel lehet tűzmester. A csapatban ez nagy megbecsülésnek örvend. Lehet továbbá mesemondó, melyből mindig is kevés volt és egy nagyon dicséretes, Istennek tetsző feladatkör. De valamelyik testvér szeret is és jól is tud énekelni, akkor neki a dalnok próba a legmegfelelőbb. Ha a hit ismerete értékes számára, akkor az apostol különpróbát tegye le, csak ajánlani tudom. Ha valamelyikkőtöknek ügyes a keze és van érzéke a praktikus alkotáshoz, a táborépítő különpróba neki való. Ki hatékonyan mentene életet, elsősegélyt tanuljon. Ki az éjszakai eget tanulmányozná, tegyen csillagász különpróbát. Ki testvéreit szeretné jobbnál jobb ételekkel táplálni, legyen Konyhatündér. Ha közületek valaki arra kapott hivatást az Úrtól, hogy szórakoztasson és örömöt hozzon testvérének, legyen előadó, vagy ha a tévedés esélye nélkül szeretné célba juttatni túrázó társait, akkor túravezető legyen. Kószáknak fenntartott megmérettetés még a három toll. Sok különpróba van még, de felsorolni is hosszú lenne, testvérek! Az a fontos, hogy ha valaki szeretne közületek próbát tenni, az nyugodtan tegye azt, amelyik neki a legjobban tetszik. Csak egy dologra intelek titeket: a különpróbát komolyan kell venni, testvéreim! Alapos felkészülést igényel, ezért ha elhatároztátok, hogy melyik tetszik nektek a felsoroltak, vagy sok más közül, akkor arra alaposan készüljetek fel.
Az utolsó nap nevezetes időszaka a tábornak. Ekkor ugyanis több érdekesség is megbontja az eddig kialakult rendet. Az egyik, ami nem minden táborban fordul elő, de elég rendszeres köztetek, a „Ki Mit Tud?”, mely során a tábor résztvevői ügyességükről, jó hangjukról, vagy bármely más tehetségükről tartanak rövid bemutatót a többi táborozónak. Ez egy szép esemény testvérek, rávilágít arra, hogy mindannyitok különleges, csak rá jellemző tehetséget kapott az Istentől. Bármit is választ közületek valaki, csak lazán és vidáman tegye, hogy az Úr is veletek örüljön. Akinek nincs elsőre ötlete, mit mutathatna, ne csüggedjen és ne aggódjék! Az elkeseredés és a lehangoltság a sátán eszköze, melyet jó tanáccsal és segítséggel, legfőképp imádsággal el lehet hárítani. Az utolsó nap másik nevezetes pontja az utolsó tábortűz. Ekkor minden testvér együtt van, mint ahogy eddig is tették, de egy dologban változás van: nincs takarodó. Ennek örülnek igazán a fiatal testvérek, ami érthető is. Értékes ez az idő testvérek, ezért töltsétek örömmel és szeretettel!
A tábor végeztével következik a táborbontás és a hazaút ideje. Ez egy elég nehéz nap, bár ezt a tapasztalt táborozó testvérek jól tudják. Amire itt figyeljetek: a táborhelyet legalább olyan állapotban adjátok vissza, amilyenben kaptátok! Hiszen a táborhely eredeti tulaja befogadott titeket és aki titeket befogadott, azt fogadta be általatok, aki titeket küldött. És mivel titeket az Úr küldött, legyetek méltók ehhez és vigyázzatok a táborhely tisztaságára. Hulladék ne legyen szétszórva, ami söprésre, vagy felmosásra szorul, tisztítsátok meg! A felszereléseteket összepakolva, egy helyen tartsátok, míg el nem jön az indulás órája. Fájdalmas élmény elhagyni azt a helyet, ahol jól érezte magát az ember. Ebből a szemszögből a hazaút egy szomorú élmény, de ne csüggedjetek! Bár az elválás fájdalmas megérint titeket, legkésőbb az utolsó búcsúzó kézfogás által, de vigasztaljon benneteket a viszontlátás öröme! Hiszen találkoztok ti még egymással, legkésőbb az új cserkészévben. Aki csak érdeklődőként volt jelen a táborban, ő se szomorodjon el! A csapat szervez még programokat, melyre örömmel és szeretettel várja minden új és egy kicsit tapasztaltabb vendégét! Ezért mondom nektek testvéreim, hogy bár a tábor véget ér és mind hazatértek, ne bánattal, hanem örömmel, a tábor emlékeivel eltelve térjetek haza házaitokba!
Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. A velem lévő testvérek köszöntenek titeket. A szentek mindnyájan, különösen a Horpácsiak közösségéből valók és a világ cserkészei, köszöntenek titeket. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen.
