Szombaton elköltözött K. és L., ezzel lezárult egy korszak. Egy komoly búcsú kicsit mindig halál is, az ember elveszít egy darabot önmagából. Ezért is nem írtam eddig :). Ez az 5 nap arra kellett, hogy a veszteséget legalább minimálisan feldolgozzam.
Tudom, hogy nekik még nehezebb, mint nekem, bár ezt elég nehéz valóban elhinni :). Bízom benne, hogy azok, akiket én azon a környéken annyira szeretek, őket is szeretni fogják, legalább úgy, mint engem.
Most találtam ezt a dalt, a hangulatát nagyon érzem... Remélem, nektek is tetszeni fog.
