Véget ért a nagyböjt. Idén nagyon kevés szertartáson tudtam részt venni, gyakorlatilag csak egy Előszentelteken, és a Sírbatételi vecsernyén voltam. Nem vagyok fizikailag a topon, így kicsit tartottam a Feltámadási szertartástól is. Nem kellett volna.

Mára (Istennek hála) a Szórványnak központi épülete és kápolnája van. Ez a Panagia (szó szerint "legszentebb", az Istenszülő jelzője). Baán István atya a "főnök", ő végzi ott a szertartásokat. Ez eleve elég garancia arra, hogy odamenjen egy olyan OK, mint én vagyok :).

Reggel 5-kor kezdődött a szertartás, Ez nekem eleve nagyon szimpatikus. Hogy énekelhetjük éjfélkor, vagy este 8-kor, hogy "Keljünk fel kora hajnalban"? Így sokkal hitelesebb az egész. A 4 órás kelés tényleg kora hajnalban van, így értelme lett az éneknek. Húsvét hajnalán pedig az ébredés is örömteli.

Megérkeztünk a kápolnába. Egy pincében van, és közel sincs még kész. Csak a 2 alapkép és az oltár mutatják, hogy nem egy sima pincében járunk. És a feltűnő tisztaság (az általam ismert templomok bizony elbújhatnak mellette)! A sima, közönséges kőpadlóról egy kényes ízlésű grófkisasszony is simán ehetne. Aki gondozza ezt a kápolnát az bizony nagy-nagy szeretettel teszi. A katakombák korában is így lehetett: nincs ugyan fényes berendezés, de a tisztaság, a szeretet, a szertartás iránti feltétlen alázat helyettesíti az ikonosztáziont, a padokat, a szőnyegeket.

Jelen volt a két Kormos-lány, 5 cserkészem és egyikük barátja is, így eleve otthon éreztem magam. Tudtam, hogy senki sem nézegeti, ki milyen mélyen hajol meg, mit hogyan mond vagy énekel. Mindenki önmaga lehet. Biztos voltam benne, hogy nem bírom végig a szertartást, de azt is tudtam, hogy ha rosszul leszek, nyugodtan kimehetek, senki nem fog a hátam mögött beszélni, ítélkezni.

Hogy milyen volt maga a szertartás? Aki valaha volt már Baán atya valamelyik szertartásán (persze olyanra gondolok, amikor nincs megmondva, hogy itt "így és így" szokás), az kitalálhatja. Még engem is felemelt Istenhez, a többiek pedig teljesen átváltoztak. Látni kellett volna! Nem is írok többet, mert aki nem tapasztalta, az úgysem hiszi el, hogy egymástól ennyire különböző emberek egységesen Istenhez emelkednek egy liturgia alatt. Átéltük Aranyszájú Szent János atyánk gondolatait, megértettük, mit jelent a Húsvét.

Javaslom mindenkinek, jöjjön el egyszer a Panagiába, és vegyen részt egy szertartáson! Ha megteszi, érteni fogja, miért ragaszkodunk annyira a hagyományokhoz való visszatéréshez. Lehet, hogy nem lesz belőle OK, de érteni fogja, mások miért azok.