Sokáig gondolkoztam, megszülessen-e ez a bejegyzés. Ugyanis rossz színben tüntethet fel valamit, amit én nagyon szeretek: az Egyházat.
Előzetesen tehát leszögezem: nagyon szeretem az Egyházamat. Amióta Fülöp a püspök, azóta különösen is. De ez nem jelenti azt, hogy nem veszem észre a hibáit.
A dilemmát az okozta, hogy ezeket a hibákat írjam-e le. De tegnap egy ismerősömmel a facebookon beszélgetve az igazságról volt szó. Ezt írta a srác: "pedig de hiányzik néha az őszinte szó". És akkor én lapuljak? Tehát végül ahogy Petőfi írja:
Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok,
Ti királyok, nyílt őszinte szót,
Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy
Büntessétek a fölszólalót;
Áll még Munkács, áll az akasztófa,
De szivemben félelem nem áll...
Bármit mond a szemtelen hizelgés,
Nincsen többé szeretett király!
(A királyt kéretik pappal helyettesíteni...)
1. Kéretik tudomásul venni: már nincs népegyház. Nem úgy működik a kereszténység, hogy az emberek elmennek a templomba, hogy választ kapjanak a kérdéseikre a bölcs papoktól. Az emberek kétségbeesettek, elveszettek, de nem tudják, mi hiányzik nekik. Hogy a csudába találnának be a templomba? Le kell számolni a "szolgáltató egyház"-képpel, hogy mi ülünk a fenekünkön, és készségesen felelünk bárkinek, aki kérdez. Ez nagyon kevés! Nem tudnak az emberek kérdezni, hiszen már kérdéseik sincsenek! Közéjük kell menni, köztük kell élni.
Igen, tudom: iskolák, szociális intézmények... ez nagyon jó. Kezdetnek. De csak intézményekkel nem lehet Krisztust megismertetni az emberekkel... főleg az iskolákkal (és főleg a dömping-szerűen átvett iskolákkal). De ez máris átvezet a második ponthoz:
2. Nem biztos, hogy mindenhol papokat kell vezető helyre ültetni. Szociális terület, oktatás, stb... az atyáknak egyszerűen más a feladatuk, csúnya idegen szóval a kompetenciájuk. Higgyétek el: nagyon csípi egy gyakorlott, komoly pedagógus csőrét, ha egy ifjú pap, popsiján a tojáshéjjal, nulla tanítási tapasztalattal "ellenőrzi" őt. Akkor is zavaró, ha a fiú kedves, alázatos. És hát nem mindig az...
Miért nem kapnak a civilek megfelelő helyet az Egyház életében? Miért kell annyira nyomni a papokat, miért kell mindenhová őket küldeni vezetőnek, még akkor is, ha halvány fogalmuk sincs az adott területről? Tudom, alkalmazunk civileket (az már egy dolog, hogy általában papnék... kicsire nem adunk). Nagy tudású szakemberek számolhatnak be a munkájukról egy olyan atyának, aki az adott területet csak távolról szagolja. Jól van ez így? És közben máris átjutunk a harmadik ponthoz:
3. "Megérdemli a munkás a maga bérét." Igen, tudom, elhivatottság... de csak abból nem lehet ám megélni! Tudjátok, hogy hitoktatók esetében a 2006-os közalkalmazotti bértáblát alkalmazzák? Néha olyan érzésem van, hogy csak én olvastam a Rerum novarumot... (az Egyház 1891-ben megjelent szociális enciklikája). Mit is ír benne XIII. Leó pápa?
A munkabér elégséges legyen a munkás eltartására, amennyiben az illető jóravaló és tisztességesen megdolgozott érte. Ha a munkás kényszerhelyzetben, vagy nagyobb bajtól tartva nyugszik bele ennél keményebb feltételekbe, amelyeket akarata ellenére kell elfogadnia, mivel ezeket a tulajdonos vagy a munkáltató szabja meg, akkor olyan erőszaknak enged, amely ellenkezik a jogszerűséggel.
...
A munkás, ha ésszel él, s ha fizetése elegendő arra, hogy magát, feleségét és gyermekeit tisztességgel eltarthassa, takarékoskodni fog, s eléri azt, amire maga a természet inti, hogy a szükséges kiadásokon túl valamije megmaradjon, amiből idővel szerény vagyonra tehet szert.
Kell ezt még tovább taglalni? Sok nagyon fontos dolgot csinál az Egyház. De az egyházi szolgálatban lévőket meg kéne fizetni!!! És bizony úgy, hogy abból el lehessen tartani egy családot, és takarékoskodni is tudjon a dolgozó!
Durván hangzik, amit most írni fogok. De szerintem egy megoldás van: AZ EGYHÁZI ALKALMAZÁSBAN ÁLLÓ CIVILEKNEK SZAKSZERVEZETET KÉNE ALAPÍTANI. A püspök nem látja, hogy mi is történik. A vezető pozícióban lévők nem akarják látni (amúgy sem támogatnák saját háttérbe szorításukat). De az Egyháznak mi, civilek is tagjai vagyunk! És igenis jogunk, de egyben kötelességünk is az, hogy képviseljük a nem papokat, akiknek a hangja nem jut el Nyíregyházára/Miskolcra.
