Uppsz... megnéztem a dátumot, mikor írtam utoljára blogot. Hát, ebből már nem fogok jól kijönni, főleg, hogy a mai téma is elég véleményes.
Mi, kereszténységre törekvő emberek, igyekszünk Krisztus tanítása szerint élni. És mit is tanított Krisztus? Igen, eltaláltátok. Az egész keresztény tanítás lényege: "Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket."
Tehát minden keresztény (azaz magát annak valló) szereti a másik embert, vagy legalábbis törekszik erre? Hát persze! Azaz... és itt jön a gond.
Bizony, rövidke (20 éves) tapasztalatom szerint közösségeink nem igazán a szeretetről szólnak. Ennél (sajnos) sokkal rosszabb a helyzet. Arra törekszünk, hogy az emberek lássák, hogy mi mennyire szeretjük egymást. És ez óriási különbség!
Mit értek ezen? Bemegyek egy közösségbe. Rám sugárzik a keresztény műmosoly, az én arcomon is ez van. Mondanak valami kedveset, én válaszolok ugyanúgy. Valamit megdicsérek. Valaki megdicsér rajtam valamit. Beszélgetünk. Viccelődünk. Elindulunk. Mosoly ugrott, sőt, egy őszinte sóhaj is kiszakad belőlem: végre vége!
Mi is volt a baj? Izzadtságszagú volt az egész. Azért mosolyogtak rám, mert kell. Azért mosolyogtam, mert kell. Azért beszélgettünk, mert kell. A neheztelések, a bántások nem jöttek elő, de nem azért, mert nem neheztelek, és nem akarok bántani. Hanem mert tudom, hogy kell viselkedni keresztény körökben.
Több gyakorlati tapasztalatom is van ebben.
1. Jó barát megbántódik. Gyűlik, gyűlik az indulat, a harag, a neheztelés. A kommunikáció megszakad. Hónapok telnek el így, míg végül az egyik fél bocsánatot kér. A válasz: nem is haragudtam. És minden folyik ugyanúgy tovább, a barátság meghalt.
Egyértelmű a helyzet. Keresztény ember nem mondhatja: nem bocsátok meg, mert haragszom. Ezt ugye tiltja a krisztusi parancs. Tehát inkább azt mondom: nem haragszom. Így nem kell megbocsátani. Gyerekek, ez egyszerűen hazugság!
2. Méltánytalanság ért. Egy közösségbe tartozom azokkal, akikre neheztelek. De persze nem beszélek a dologról, hiszen keresztény vagyok, megbocsátok... csak igyekszem nem találkozni velük.
Ugyanolyan kamu, mint a másik! Nem hozom fel a témát, nem hallgatom meg a másikat, nem ismerem meg az álláspontját. Így nem kell valóban megbocsátanom.
Természetesen nem azt mondom, hogy keresztény közösségeinkben uralkodjon el a durvaság. De azt igen: törekedjünk az őszinteségre! Emlékszünk, mit mondott Krisztus a középútról? "Bárcsak hideg lennél, vagy meleg! De mivel langyos vagy, kivetlek a számból!" (Feladat: keressétek meg az idézetet! Segítség: a Jelenések könyve elején van).
A mai példával: meleg az, aki valóban lángol Krisztusért. Akinek a mosolya őszinte. Aki tényleg megbocsát. Aki tényleg örül neked, aki valóban szeret. Hideg az, aki nem ilyen, de meg sem játssza. Köszön, de nem műmosolyog rád, nem jópofizik veled. Ha baja van, elmondja (bár kap is a képére, hogy keresztény így nem beszél). A langyos pedig a középút, aki úgy tesz, mintha, de mégsem (ugye, érthető?).
Ismét egy nehezítés: természetesen törekedni kell arra, hogy "melegek" legyünk (hülye poénokat kihagyni!), hogy szeressünk, megbocsássunk. Mindent meg kell ezért tennünk. De ez nem azt jelenti, hogy el kell játszanunk, hogy mi már valódi krisztusi emberek vagyunk!
És az utolsó "jó keresztény-pukkasztás": próbáljunk meg tanulni a kívülállóktól, a rosszaktól, a csibészektől! Például a kamaszoktól, a fogyatékosoktól, az utcagyerekektől, a melósoktól, a csövesektől! Ott nincs műmosoly. Ha szeret, meghal érted. Ha nem szeret, rád sem néz. Ha utál, leszúr. De olyan nincs, hogy jópofizik, közben megtámad!
Nem véletlenül ajánlom mindenkinek, de főleg jó keresztény testvéreimnek a figyelmébe ezt a dalt. Néha úgy érzem: a kereszténységet csak ezek a rossz fiúk menthetik meg.
Sötét éjben, csak a fény álmos,
kárhozottak között érzem magam.
Jönnek felém némán az árnyak,
a félelemtől eláll szavam.
Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?
Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.
Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?
Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.
Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.
Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?
Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.