Gondolkodtam, gyerekek! (tudom, ritka...) Rájöttem 1-2 dologra. 1. Elsősorban görög katolikusok vagyunk. Tehát katolikusok, akik a görög rítus szerint végzik a dolgukat, élik az életüket. De egyébként "normális" katolikusok: misére járnak, rózsafűzért imádkoznak, szentségimádást végeznek. Papjaink papi civilben, szépen borotváltan, rendes katolikus paphoz méltóan jelennek meg, csak éppen nős emberek. Lelkiségük katolikus, csak éppen "full extrás" katolikus. 2. Egyesült ortodoxok vagyunk. Tehát olyan ortodoxok, akik az egység érdekében elfogadják a pápa főségét, őt tartják pátriárkájuknak. A katolikus tanítást magukra nézve kötelezőnek tartják. De saját egyházfegyelmük, saját hagyományviláguk, lelkiségük van. És az bizony egészen más, mint a katolikus testvéreké. Papjaink nem papi civilben, hanem reverendában járnak. Általában (keleti szokás szerint) szakállasok. Gyakran vetnek keresztet, nem végeznek "sustyorgós" vagy "félnótás" misét, hanem a Szent Liturgiát mutatják be. Az Egyház mindkettőt elfogadja. Régebben inkább az első, most inkább a második felfogás uralkodik. Mindenki eldöntheti, hogy ő hogyan érzi. Bármelyikkel tudok azonosulni, tudnom kell: a másik felfogás szerint is lehet valaki igazi keresztény ember. Bölcs lelki atyám mondta: "annak van igaza, aki alázatosabb". Ha szidjuk a másikat, mert "ortodox", akkor nem vagyunk alázatosak. Ha az a bajunk vele, hogy "túl latin", akkor sem. Éljük az életünket szépen, krisztusi módon, és ne azt nézzük, a másik hányszor vet keresztet.
Ismét az ortodoxia
2010.12.03. 19:57 mezeinewsee
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://anticenzor.blog.hu/api/trackback/id/tr472491354
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.