Tegnap, amikor elbúcsúztam egy pap barátomtól, azt mondtam neki (kissé felelőtlenül): jól beszélj, mert felteszem a blogra! Azóta a véleményem megváltozott (nem volt annyira világrengető homília, hogy leírjam), viszont a kimondott szó kötelez. Ezért köztes megoldást választottam: általában a prédikációkról írok. Előre bocsátom: a leírt idézetek valósak, általában szó szerintiek (áldás vagy átok, hogy szó szerint megjegyzem a homíliákat? Szerintem többször átok...).
De előbb egy friss élmény...
Tegnap olyan Szent Liturgián vettem részt, hogy (klasszikustól idézve) majdnem összepisiltem magam a gyönyörűségtől. Két pap végezte (megnyugodtam, hogy nem vagyok papfüggő: egyikük sem barátom), három kántor szolgált (köztük azért már akadt barátom, de nem azért találtam szépnek az éneket). Teljes, kihagyások nélküli Bazil-liturgia volt, olyan, ami valóban felemeli az ember lelkét Istenhez. Ahogy Gogol írja: "Nem tudtuk, hogy a mennyben vagy a földön vagyunk".
Ma megint nagyon szép volt a szertartás, bár a kántor bácsi mindent megtett, hogy ez ne így legyen. De nem tudta "lekavarni" L-t (hála Istennek). Tehát liturgikusan nagyon jól kezdődött a 2011 (jobban, mint ahogy befejeződött 2010).
Tehát akkor a prédikációról. Mikor jó a beszéd? Szerintem egy kritériuma van: közelebb kell vigyen Istenhez. És mindegy, hogy 5 perces, vagy 20, ha ez megvalósul.
Éppen a fentiek miatt nem tartom jónak azt a beszédet, ami nagyon teológiai. Az "átlag" nem érti, de ha igen, akkor sem az őt érintő kérdésekről van szó. Pl. "most interpretálom Kirkegaard argumentációit...". Most őszintén: kit érdekelnek Kirkegaard argumentációi? És bármilyen jól érvelt is Kirkegaard, ez az infó az én üdvösségemhez biztos, hogy elengedhetetlen?
Az sem tetszik, ha a papnak van egy gondolata, amire ráerőlteti az Evangéliumot. Van egy testvér, aki ha valamit megnéz színházban, vagy olvas egy új könyvet, akkor máris tudni, miről fog beszélni. Tök mindegy, hogy az Evangélium Jézus születése, Vízkereszt, Lázár feltámasztása vagy Júdás árulása, ő mondja, ami a friss élménye. OK, ezek általában nagyon lelkes, és őszinte beszédek. De hol van belőlük az Ige? Azért ne sikkadjon már el!
Kevésbé, de azért zavaró, ha valaki túl sok gondolatot sűrít össze egy beszédbe. És mindegy, hogy ez 20, vagy 8 perces beszéd! Ha 3-4 gondolat van egy 8 perces homíliában (főleg, ha ezek csak távolról függnek össze), akkor igen nehéz követni. És lehet bármilyen jó a gondolat, ha nem fogjuk fel, mert még az előzőnél járunk!
Megőrülök, ha a pap sztorizik. Pedig élvezetes, követhető... csak a lényeget nem érinti (általában). Persze, segít megérteni egy gondolatot, hogy Pista bácsi is ezt csinálta, és milyen jó lett neki. De ne nézzük már hülyének a híveket! Tudom, Jézus is példabeszédekben szólt. De az atya nem Jézus, valamint a példabeszéd és a béna sztori között ég és föld a különbség!
Szintén gáz, ha a papnak van egy (akár eretnek) elképzelése, és ahhoz ragaszkodik, függetlenül az Evangéliumtól. Kedvencem: "A kereszten imádkozott: Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudták, mit cselekszenek. De nem a zsidókra gondolt! A zsidók mind a kárhozat tüzében fognak megégni! A római katonára gondolt, aki egyszerű eszközként beverte a szöget!" Elég húzós egy prédikációban, nem?
Sokan szeretik, engem zavar, ha a pap hittanórát tart. Ilyen szövegemlékek, ezt mondják a Szentíráskutatók, azt a dogmatikusok... OK, hasznos, ha ezt tudom. Engem speciel még érdekel is. De nem visz közelebb Istenhez! Tényleg attól üdvözülök, ha megtudom, hogy Márk kevésbé beszélt görögül, mint János? Ne már!
Rossz példákból elég, nézzük, milyen prédikáció az, amit szeretek (persze ez csak egy vélemény, nem kötelez senkit semmire):
1. Biblikus. Nem véletlenül olvastatja az Egyház az adott szakaszokat. Ne hagyjuk már ki a homíliából az Evangéliumot!
2. Egyszerű. Általános hiba: az atya okos, azt hiszi, mi is azok vagyunk. Higgyétek el: nem segít, ha valamilyen teológiai szakkifejezést használsz (főleg, ha ezt latinul, görögül és héberül is elismétled). Magyarul, minél egyszerűbben kell megfogalmazni a mély gondolatokat, úgy van esélyünk, hogy valóban megértsük, és közelebb kerüljünk Istenhez.
3. 1-2 fő gondolatot tartalmaz. Többet úgysem jegyzünk meg.
Istennek legyen hála, az általam ismert papok (kevés kivétellel) elég jól beszélnek. Sokat lehet tanulni tőlük. És akár imádkozhatunk is, hogy jók legyenek a prédikációk! Ez is egy apró szolgálat, amivel mi tudjuk segíteni papjainkat.
