A bejegyzést már tegnap megírtam, de egy barátom ki nem mondott kérésére nem publikáltam. Ma átgondoltam, kicsit finomítottam rajta, ezt olvashatjátok.
Sűrű volt a mai nap. Hosszú is volt, fáradt vagyok nagyon, de annyi mindennel tele a fejem, hogy úgysem tudnék aludni...
Első és legfontosabb: gyerekek, ne legyünk már bohócok! Ezt a blogot csak az találja meg, aki keresi, vagy akinek megadtam a címét. Csak olyannak adtam meg, akiben megbízom, hogy nem kürtöli szét.
Ha te, kedves olvasó, nem ilyen vagy, akkor két eset lehetséges:
1. Kitartóan kerested. Mondjuk, a google-ban. (Egoistának tűnök? Bocsánatot kérek mindenkitől, de tény, hogy voltak izgalmas rákeresések a blogra.) Akkor viszont miért csodálkozol, ha meg is találod? Ha az én gondolataimra vagy kíváncsi, miért bánt, ha elolvashatod őket? Kicsit olyan, mintha direkt azt néznéd, hol köthetsz belém.
2. Véletlenül rátaláltál. Akkor viszont fogalmad sincs, kikről, és melyik egyházközségekről van szó.
Kedves olvasó! Nagyon kérlek, ha valamelyik bejegyzéssel, vagy a személyemmel bajod van, szólj vagy írj NEKEM. Biztos lehetsz abban, hogy ha magadban vagy a haverjaiddal puffogsz, az semmin nem változtat. Egy őszinte beszélgetés inkább.
Abban biztos lehetsz, hogy kevés ember tudja, az egyes bejegyzésekben melyik atyákról és melyik egyházközségekről van szó. Aki igen, annak pedig szóban is elmondanám. Nem fogja a kívülálló ennek alapján megítélni az egyházközségedet!
Isten áldjon!
