Egy éve írtam, és a másik blogon... de idemásolom, mert a véleményem nem változott. Közülük 3 inkább keleti, 4 inkább nyugati irányultságú. Úgy tűnik, nem csak a "keletisekedő" papokat szeretem :).
Őket mindnyájukat a "nagyon nagyok" közé számítom, bár van köztük fiatal és kicsit idősebb, szuperzseni és másban tündöklő, nagy szónok és kicsit nehézkesebben beszélő. Mindez nem számít.
Papok ők, Isten szolgái, akik mindannyian nagyon komolyan veszik hivatásukat.
Többször írtam már a papságunkról. Most azokról írok, akik valami miatt nagy hatással voltak az életemre. Ha valakit kihagytam, akkor elnézést kérek!
Levente: ő a PAP. Nem vagyunk mostanában igazán jóban, beszélgetni sem nagyon szoktunk, és nem egyezik a legfontosabb dolgokban a véleményünk. De mindezek ellenére mindent neki köszönhetek, tehát mindig ő marad a pap a szememben.
Géza: ő a BARÁT. Lelki atyám volt, barátom lett. Hozzá mindig fordulhatok, a lánya szinte kishugom. Ő az, aki előtt sosem kell megjátszanom magam.
Gabi: ő is barát. Látom rajta, milyen csodát tesz az emberrel a papszentelés. Pap, jó barát. Tökéletesen megbízható, mindig lehet rá számítani.
Attila: a lelki atya. Türelmes, megbízható , bölcs és szimpatikus. Kifejezetten vigyázni kell, ne alakuljon át baráttá. És nincs nála alázatosabb ember a földön.
Laci (Sivadó): maga a tény, hogy ő pap, mutatja számomra Isten létét, az imádság erejét. Közel áll, és mindig közel fog állni hozzám, bármi történjék is.
Istyu: a rokon gyerek. Tehetséges, nagy jövő előtt áll. Ha nagy baj van, akkor mindig előkerül, és segít.
Laci (Kiss): barátnőm férje. Tökéletesen megbízható, türelmes gyóntató, és kifejezetten jó arc a srác. Liturgikában ő az ász, és alázatban, engedelmességben is lehet tőle tanulni.
(Az eredeti felsorolásban nem szerepel, mert még nem ismertem):
Roland: aki mindig kéznél van, ha kell. Az egyik legnagyobb ember a földön, és erről sejtelme sincs :). Az imádság és az alázat mestere.
A ti életetekben melyik papoknak volt nagy szerepe?