Megtörtén a búcsúzás. Szomorú volt. A végén egy kisfiú mondott nagyon rosszul egy  verset, ami az én gondolataimat tartalmazza. Tehát ezzel a verssel búcsúzom K-től és L-tól.

Régi magyar áldás

 

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

és áldott legyen egész életed.



Legyen áldott Benned a Fény,

hogy másnak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

és melegítse fel szívedet.



Hogy lehess meleget osztó forrás,

a szeretetedre szomjazóknak,

és legyen áldott támasz karod

a segítségre szorulóknak.



Legyen áldott gyógyír szavad,

minden hozzád fordulónak.

Legyen áldást hozó kezed,

azoknak, kik érte nyúlnak.



Áldott legyen mosolyod.

Légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás,

minden téged keresőnek.



Legyen áldott immár,

minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

végtelenül szeret téged.



Őrizzen hát ez az áldás,

fájdalomban, szenvedésben.

Örömödben, bánatodban,

bűnök közti kísértésben.



Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg Önmagadnak,

és a Téged szeretőknek.