Ma végre minden érintettel megvoltak a "tárgyalások", így közzé tehetem a helyesbítést:
Nem igaz (pontosabban: így nem igaz), hogy I. atya azt mondta, hogy le vagyunk írva azért, mert a gyerekek nem görögkatolikusok.
Itt félrehallás volt: elhangzott, hogy a gyerekeink nem görögkatolikusok, de nem bírálatként, egészen más szövegkörnyezetben. A "támogatás" szó volt félreérthető: az egyházközség anyagi támogatást nem tud nyújtani (mert sz...r helyzetben van), a csapat viszont arra nem is tart igényt.
Az okozta a félreértést, hogy az egyébként valóban hiteles és megbízható hírforrásunk rosszul hallotta, rosszul értette, vagy rosszul értelmezte azt, amit I. mondott.
Ezért a Hogyan tovább? bejegyzés nem kerül vissza. Összesen 25-ször volt letöltve, ez kb. 10 olvasót jelent. Ettől a 10 embertől, különösen I. atyától ezúton is elnézést kérek.
Eddig tartott a helyesbítés :).
Viszont hogy ne szeressetek akkor sem, ha bocsánatot kértem, folytatom a bejegyzést :). Ugyanis nem bánom, hogy így történt. Nagy tanulság nekem is, de remélem, másoknak is. Mi is történt valójában?
- Tapasztaltuk, hogy megint lehetetlen helyzetben kellett foglalkozást tartani (foglalt a helyiség abban az időpontban, amikor az elmúlt 18 évben mindig cserkészet volt).
- Mindez nem először, hanem sokadszor. Úgy, hogy egy ideje egyértelműen nincs szükség a csapatra. Persze, megtűrik, de nem "használják fel": ha valamiben segíteni kéne, ha valami "esemény van", senki sem szól. Gyakorlatilag idegen test az egyházközség életében. Az atyák nem foglalkoznak vele, avatásnál a gyerekek nevét sem említik... Tehát a környezet megváltozott. Egyértelműen barátiból, az egyházközség cserkészcsapatából megtűrt csoport lettünk. Századikok a rangsorban.
- Egy teljesen hiteles, soha nem hazudó ember elmondja a fenti vádat. Egyértelműen őszintén. Ő így tudta, így hallotta, a lelkiismerete tiszta.
- Elhiszem a vádat, összetörök. Illik sajnos az előzményekhez. És nem kérdezem meg az illetékest: tényleg mondott-e ilyet?
- Publikálom, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban.
- A csapat úgy dönt, megtudjuk az igazságot. Beszélünk minden érintettel.
- Az igazság ismeretében helyesbítek és bocsánatot kérek.
Miért nem bánom, hogy így történt? Mert egyébként sosem lett volna meg ez a beszélgetés a csapat képviselői és a R.t. papsága között. Mindenki úgy érezte volna, hogy igaza van, úgy, hogy a másikat nem hallgatja meg. Valóban hiba volt publikálni a bejegyzést. De olyan légkört teremteni is hiba volt, ahol bármilyen szinten el lehet hinni, hogy valaki ilyet mondott...
Igazából abban reménykedek, hogy ki fog még alakulni olyan légkör, ahol a félreértéseket lehet tisztázni. Én a magam részéről megígérem, hogy ha valamit nem saját szememmel látok, hanem valakitől hallok, akkor utánanézek, mielőtt publikálom. De szeretném, ha ti, testvérek, erre lehetőséget adnátok... Mert a soha be nem következő "majd visszahívlak", vagy a "két hét múlva szerdára tudok időpontot adni" nem könnyíti meg a kommunikációt.
