Sokan tudjátok, kedves olvasók, hogy engem évekig az egyházmegye (akkor még csak egy volt) legjobb hitoktatójának tartottak. Amit viszont kevesen tudnak, az az, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint a hitoktatást. Na, ez most meglepő volt, ugye?
Pedig nem is annyira meglepő a gondolat, ha valaki ismer. Mit csinál a hitoktató? Tanítja a hitet, azaz a hithez köthető ismereteket. Gyakorlatilag a katekizmust. Jól megvalósítható iskolai órákon, főleg egyházi sulikban. Fegyelmezésnek is jó, hiszen engedelmes, jó állampolgárokat, az egyháznak hű bárányait (bár szerintem inkább birkáit) segít kinevelni.
Mit nem szeretek benne? Hogy az iskolai tantárgyak szintjére viszi le Istent. Magát a hitet mérni nem lehet. A keresztény életet mérni nem lehet. Objektíven mérni csak a lexikális tudást lehet. Így lehet hittanból ötös az ateista, sőt a sátánista gyerek is. Elmehet a hittanversenyre, kaphat jutalmat, agyon dicsérhetik. Talán még el is hiszi, hogy a lényeget tudja, hiszen mindenki ezt mondja (még egyes idióta gyerek lelki tükrök is, amik külön bűnként sorolják fel, hogy "nem tanultam meg a hittant").
A keresztény életet élő, de esetleg butuskább, vagy csak lassabb gyerek meg háttérbe szorul. Sosem fog hittanversenyt nyerni, ő mindig csak a "futottak még" kategóriában lesz. Ő csak szereti Istent és az embereket, imádkozik, keresztény életet él. És csodálja a "jó hittanost", hiszen engedelmes, és elhiszi, hogy az a cél, az az Istennek kedves, ha ő is olyanná válik. Erre pedig esélye sincs.
Hány ilyet láttam, Istenem! Valódi, mély hitű, keresztény gyerekeket és fiatalokat, akiket sohasem értékel senki, hiszen nem "teljesítenek", csak élnek, szépen, tisztán, Krisztus tanítása szerint.
Én nem vagyok, és soha nem is leszek hitoktató/hittanár. Én katekéta vagyok.
Mi is a katekézis? Keresztény életere vezető, oktató-nevelő tevékenység. Tehát ahol a kereszténységet kereső ember megtanulja, amit Istenről tudnia kell, megismeri Őt, és életre váltja a tanultakat.
Milyen kell legyen a katekéta? Minden hivatáshoz elengedhetetlenek bizonyos Isten által adott képességek. Nem lehetek operaénekes csak elhivatottságból, ahhoz nagyszerű hallás és szép hang is kell. Nem lehetek tornász, ha Istentől nem kaptam meg az emberfeletti ügyességet és kitartást. És nem lehetek katekéta, ha nem kaptam szinte már fanatikus szeretetet.
A katekéta elsősorban és mindenekfelett szeret. Szereti az embert, a gyermeket, akármilyen is. Paul Verlain után szabadon: "Szeretni a bűnöst, noha bűnét utálom, és főleg szeretni azt, kiben még hit sem él."
Ez nem a katekézisben szereplő akaratlagos szeretet, a "mások üdvösségére irányuló jóakarat"! Az is nagyon fontos, persze, minden keresztény ember kötelessége így szeretni embertársait. De a katekéta a legközönségesebb, pórias, érzelmi szeretettel szeret. Nincs ebben semmi misztika és akaratlagos tevékenység, egyszerűen, a szó köznapi értelmében kell venni. Szeret, és kész.
Hogy senki sem tud mindenkit szeretni? Hát ehhez kell a karizma, amit Isten ad! És ahogy operaénekes sem lehet, aki a pluszt nem kapta meg, úgy katekéta sem lehet ez nélkül senki.
Mi kell még? Tudás. És ennek elsajátításához szorgalom. Ugyanis ha Istent meg akarom ismertetni másokkal, nekem még jobban ismernem kell. Ehhez meg kell tanulni az alapvető ismereteket (erre való a teológia), utána meg egy életen keresztül csiszolgatni kell ezt a tudást (erre vannak a könyvek, az okosabbakkal való beszélgetések, a továbbképzések). És persze imádkozni, minél többet. Lehetőleg mindig, folyamatosan (tudom, kemény, de megvalósítható. Nekem persze nem megy, de van, akinek igen).
Egyházunknak nagy szüksége van katekétákra. Isten ad is belőlük, pont annyit, amennyi kell. Az már a mi feladatunk, hogy meghalljuk-e, ha erre a munkára szán minket. És ha igen, hajlandók vagyunk-e igent mondani (főleg ha más a munkánk, és a katekézis csak a "hobbink" lehet, szabadidőben, fizetés nélkül, sőt, úgy, hogy mi fordítunk rá időt és pénzt).
A katekétának nincs munkaideje. Mindig, mindenhol találkozik fiatalokkal, gyerekekkel, akik nem ismerik Istent. Munkaterülete sincs, hiszen a lakása ugyanúgy munkahely, mint az aluljárók, vagy az egyházi iskolák. Magánélete sem nagyon van, hiszen ha szükség van rá, menni kell. A telefon kikapcsolva nem lehet, a csengőt nem lehet kikötni. Elérhetőnek kell lenni.
Katekétának lenni kemény dolog. De ha katekéta vagy, sosem tudsz más lenni. Ha megpróbálod, boldogtalan leszel (én is próbálkoztam az abbahagyással. Nem lehet, hidd el). De ha katekétaként élsz, akkor mindig fáradtan, mindig kimerülten, sokszor megsebezve, de boldogan élhetsz.
