Nagyon sok minden történt. Ezekről most nem írok. Aki tudja, tudja, másoknak meg nem is kell...
Viszont visszacseng a lelkemben egy tavaly februárban elhangzott mondat: "üdvözlünk a felnőttek világában."
Az utóbbi egy évben rengeteg olyan csalódás ért, ami majdnem felnőtté tett. Istennek hála, teljesen nem lettem az, bár a felnőtt bizalmatlansága már bennem bujkál.
Remélem, le tudom küzdeni, és a régi, gyermeki elcsodálkozással tudok majd az emberekre nézni. Egyelőre nem megy, de tudom, hogy az a krisztusi út.
Ugye voltál gyermek,
mi most is vagy?
Lerohantak az évek,
az idő elhagy.
Bámuló szemmel,
újra nyíló szívvel
játssz mindent át.
Mit az élet kínált neked.
Felnőtt lettél, azt hiszed.
Hiszen most, is játszol,
s komolyan veszed.
Pedig a rejtély,
mit soha meg nem leltél,
még most is vár,
ahogy megjöttél,s indultál.
refr.: Azt mondom - játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltunk rég.
Az kell most még.
És eljöhet egyszer, hogy azt hiszed,
mert ősz hajú lettél, öregebb szíved.
Pedig most érzed,
gyermek lett a lelked,
és szállnál még,
ahol még szebb az ég neked
refr.
Azt mondom...
Mint voltunk rég, az kell most még.
