Végre eljött a nagy találkozás ideje: a Csapat (egy része) két napot töltött a Lovardában. Gyakorlatilag életemnek jelenleg három pillére van: a család, a csapat és Z. Ebből a háromból kettő (és fél, hiszen a cserkészet és a család kicsit összeér) találkozott.

Mit csináltunk? Nem sok mindent. Kedden megérkeztünk, Z. még sehol (bár már elindult, de visszahívták az Esébe).  Amikor megjött, én nem voltam ott, mert éppen vásároltam. Utána kajafőzés (köszi, Anna), mosogatás, lövöldözés, játék, nagy-nagy beszélgetések, esti ima és tábortűz.

Kedden legalább egy kis meló tényleg akadt (a fiúknak): segítettek Z-nak a tetőt megcsinálni. Ennyi. Bele senki sem szakadt, de nem is ez volt a lényeg.

Akkor mi volt a lényeg? Számomra az együttlét. A csapattal és Z-val meg a családjával. Hogy büszke lehettem mindkét oldalra: a csapat szuperül viselkedett (mint mindig), a házigazdák kedvesek és oldottak voltak.

Már hívtak is minket jövő nyárra. Meglátjuk.