... hogy cserkészfoglalkozásra valahogy betévedt egy kislány. Már nem is tudom, pontosan hogy talált le hozzánk (talán Balu hozta, ki tudja már?). 12 éves volt, de okos, értelmes. Előző csapatában kiscserkésszé avatták, nálunk hamar kiérdemelte a zöld nyakkendőt.

Nagyon hamar kiszúrtam benne a vezetőt. Kicsit magamat, a 12 éves newsee-t láttam... vad volt, de nem durva, pimasz, de nem pofátlan, és a vakmerőségig bátor. Már ekkor, a kicsi Ancsit látva leesett a tantusz, hogy ez a kis boszorkány lesz az utódom. Igyekeztem nem rámászni, de szépen lassan megfertőzni mindazzal, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy fiatalokkal foglalkozzon az ember. Eljött velem önkéntesként fogyatékos gyerekekhez, beszélgettünk órákig szívügyekről, ifjúságmentésről, és mindenről, ami fontos.

6 év telt el, felnőtt lett. Túlterhelt felnőtt. A továbbtanulás, a tímári misszió, a nyelvvizsga, az egyházközségi leterheltség, a sok-sok elfoglaltság mind nehezíti, hogy eleget találkozzunk, hogy "felkészítsem". De egy felnőtt nőt már nem is nekem kell készíteni :).

És amit kicsiként még csak én láttam, már mindenkinek nyilvánvaló: ő lesz az utódom. Természetesen féltem, nagyon is! Nem elég durva még, nem keményedett meg. Fog még sírni, de mennyit! De nem baj. Mert már csak 5-6 év... pont amire igazán kiöregszem, olyan vezetője lesz a csapatnak, és olyan segítője az utcán csatangoló kölyköknek, akinél jobbat találni sem lehet.

Kb. ugyanabban az időben jött egy másik kislány is. Igazi mintagyerek: okos, gyönyörű, kedves... Nagyon sokat harcolt magával, az egykeségével. Úgy érezte: elkényeztetett kis majom, önző, azt akarja, az egész világ körülötte forogjon. Pedig ez nem így volt :). Előttem van a kép, amikor sírva fakadt azon, hogy libaként viselkedett :). Hát tenne ilyet egy igazi liba? Ez a kicsi gyerek olyan belső harcokat harcolt, amiket felnőtt férfiak sem lettek volna képesek megtenni. És sikerrel járt. Ő is felnőtt, feltűnően szép nővé alakult. És mellé a lelki harcok hatása: a tartás, az önuralom, ami a született kedvesség és báj mellé járult...

Ősszel beteg volt. Ne éljétek át azt a gyomorszorító érzést, amikor megérted, hogy akárhogy aggódsz, akárhogy félted, akármilyen tökéletes, akár meg is halhat, és semmit sem tehetsz! De az Úr közbelépett, hiszen tervei vannak még vele.

Csapatunkban Kata lesz mindig a mintacserkész, a konyhatündér :). Nagyon nagy hatással van a fiatalabb lányokra, és még csak észre sem veszi!

A harmadik kislány az örök elégedetlen. Nem tartja magát elég szépnek, elég okosnak. Kiemelkedő zenei tehetsége, szép arca neki nem elég ahhoz, hogy kibéküljön önmagával. Bántja a sikertelenség, "szuper" barátnők mellett kevésnek érzi magát. Pedig talpraesettsége, kedvessége, és (tudom, mellékes szempont, de lányok vagyunk) szép arca magabiztossá kéne tegye...

Mostanában ritkán látom. Más dolgokkal van elfoglalva. Nem hibáztatom, tudom, hogy ilyen az élet (micsoda közhely!!!): a gyerekek kirepülnek, és nem látjuk már őket. De ennek ellenére nagyon hiányzik... és bízom benne, hogy amikor kicsit lenyugszanak a kedélyek, és egyenesbe fordul a világ, a csapat visszakapja még Juditot.

Volt egy negyedik kislány is, de ő tényleg elrepült. Ő döntése volt, joga volt hozzá. Róla most nem is írok...

Ha a Fasori evangélikus Gimnázium nem tett volna mást, csak annyit, hogy általa ismertem meg ezeket a lányokat, már értelme van a létének, és már hálával tartozom neki.