Amikor még csak ismerkedtem a kereszténységgel, komoly problémám volt a lelki írókkal, lelkiségi irodalommal. Ugyanis minden "valamirevaló" könyv állandó bűnbánatról beszélt, ami tőlem teljesen idegen volt. Folyton depizni, a bűnökre gondolni? Tiszta felesleges!
Azóta eltelt 17 év, és Istennek hála, sok szentéletű emberrel beszélgethettem. Így letisztult végre a kép. Tehát figyeljetek!
A bűntudat és a bűnbánat teljesen más fogalmak. Ha bűntudatom van, akkor magára a bűnre koncentrálok. Ez tényleg depresszív dolog: megvizsgálom a lelkemet, és csak feketeséget látok. Éppen ezért a bűntudat, főleg az állandó bűntudat nehezen fér össze a boldogsággal.
A bűntudatos ember emblematikus alakja Júdás. Látja a bűnét, és ez jó. De csak azt látja! A bűne elfedi Isten jóságát.
Egészen más a bűneit bánó ember. A bűnbánat, főleg az állandó bűnbánat felemelő dolog. A bűnbánatban látom a bűneimet, melyek elválasztanak Istentől. De látom az Ő jóságát, ahogyan mindig kész a megbocsátásra. Az állandó bűnbánatban élő ember boldog. Valóban az, hiszen bármi történik az életünkben, Isten irgalmánál nincs jobb, fontosabb dolog a földön!
A bűnbánó ember megbocsátó. Hiszen saját lelkét figyeli, ahhoz méri Isten irgalmát. És az én bűneimhez képest (ha őszintén nézem) mik a másik bűnei? És az Isten megbocsátásához képest milyen apróság a legnagyobb emberi bűn vagy gyengeség elengedése is?
Erre az embertípusra példa Péter. Látja a bűnét, keserves sírásra fakad. És követi a megfeszítettet, egészen a halálig.
Persze van harmadik embertípus is, aki egyszerűen nem törődik a bűneivel. Neki a legnehezebb... hiszen ha elfedjük a bűnt, attól az még megmarad. Ha az almán a rohadást elfedem, attól még rohadni fog. Megtehetem, hogy bűneimmel nem állok Isten elé. De a lelkemet azért rágja a féreg... jön a depresszió, a betegségek. És segíteni senki sem tud, csak az Isten, akihez nem akartam közeledni. Őrült csapda ez!
Tanuljuk meg a bűnbánatot, testvérek! Sokat tudnak segíteni a szentségek, a Szentírás olvasása (főleg Szent Pál). De a lelkiatya tanácsa nem megkerülhető itt sem, hogy ne a bűntudat, hanem a tiszta, valódi bűnbánat növekedjék bennünk.
