Egymás után két nagyon jó és tanulságos hétvégém volt.
1. Március 12-14 között tavaszi táborba mentünk a csapattal. Mivel nagyböjti lelkigyakorlatra nem hívhattam papot (az ismert körülmények miatt), így kénytelen voltam én belevinni azt a programba. Szent Efrém fohászát elmélkedtük végig, és ezzel összefüggő lelki feladatokat hajtottunk végre.
Meglepő volt, mennyire összeszedettek és fegyelmezettek voltak a fiatalok, és kellemesen meglepődtem azon is, mennyire megpróbálták megélni a feladatokat (de erről a résztvevők véleményét kommentben szívesen olvasnám). Leírom a fohászt, imádkozhassátok ti is:
Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét! Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét! Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön-örökké! Ámen.
Nem utolsó sorban G. atyával is találkoztunk, mert Budapesten járt, és kijött elénk, amikor megérkeztünk. Hónapok óta nem láttam őt sem.
2. Március 18-20 között Kányba mentem. Az odafelé vezető úton végig esett az eső, összefagyva, átázva érkeztem meg. De ott hamar kisimultak az elmúlt hetekben összegubancolódott idegeim... Azért persze a sátán jelen volt, és egy kicsit sikerült is megrontania az ottlétet. De nem hagytam magam :). Erről nyilvánosan nem írok többet (nehogy valami jószándékú olvasó esetleg e-mail-ben szétküldözgesse... volt már ilyen).
Hazafelé G. barátomékhoz is bementem. Hónapok óta nem láttam őket. Nem szóltam, hogy megyek, igazából csak 10 percre akartam beugrani. Ez nem jött össze, jó kis beszélgetés lett belőle (egyébként fontos is volt, de ez is bizalmas). És jót tett, hogy láttam rajtuk az örömöt, amikor "betoppantam". Tudjátok, az ismert előzmények miatt a régi barátaimmal szemben kicsit tartózkodóvá váltam. Nagyon fontos volt számomra, hogy éreztem: G. és családja nem változott.
(Milyen béna dolog, hogy nem írhatok neveket! De nem tudnám elviselni, hogy még egy barátomat utálják csak azért, mert én szeretem.)
Ez a két hétvége sokkal többet segített a böjt megértésében, mint sok-sok okos tanítás, olvasmány. Először végigelmélkedtük, hogyan is lehet böjtölni, méghozzá Isten legjobb barátainak, a gyerekeknek a segítségével. Utána meg gyakorlatban láttam a megvalósítást. Már csak az kéne, hogy valóban át is tudjam venni a tanult mintát.
Holnap találkozom szentéletű lelkiatyámmal, és utána gyónni is fogok. Talán ez elég lesz ahhoz, hogy valóban egy új, keresztény élet kezdődjön el.